A hosszú fiatalság forrása, harmonizálja a testet és lelket, egyensúlyba hoz az univerzummal.
Az első rítus
Az óra járásának megfelelően forgunk maximum háromszor az első alkalomkor, ha szédülnénk, szem magasságban nézzünk ki magunknak egy tárgyat és arra konctentráljunk. Egy hétig végezzük háromszor, utána minden héten kettővel növeljük, míg elérjük a huszonegyedik alkalmat, minden egyes rítust ugyanígy csináljuk. Az egész öt rítus mindössze 10-15 percig tart, eleinte nehéznek tűnik, de a kitartás meghozza a gyümölcsét.
Második rítus
Hanyatt fekszünk a földre, kezünket magunk mellé tesszük, lefele fordítva,ujjainkat összezárjuk felemeljük a fejünket,vegyünk mély lélegzetet. Emeljük lábunkat függőleges irányban, térdünket ne hajlítsuk be. Ha tudjuk emeljük a lábunkat a fejünk irányába, de térdünket továbbra se hajlítsuk be. Azután fejünket és a lábunkat egyidejűleg lassan engedjük vissza a talajra. Minden gyakorlatnál vegyünk fel egy légzési ritmust, mélyet lélegezzünk és befejezéskor kifújjuk. Minél mélyebben lélegzünk, annál jobb.
Harmadik rítus
Térdeljünk le a földre, a felső testünk maradjon egyenes, két karunk a törzs mellett, kezünk a combunkon, Hajtsuk fejünket nyakunkkal együtt előre úgy, hogy állunk szinte a mellkasunkba fúródjék. Aztán finoman hajtsuk hátra a fejünket és a nyakunkat, amennyire csak tudjuk, úgy hogy gerincünk alkosson boltívet. Eközben kapaszkodjunk a combunkba támaszért. Térjünk vissza a kiinduló helyzetbe, és kezdjük a rítust elölről. Akárcsak a többi rítusnál, itt is ügyeljünk a szabályos légzésre. Hátrahajlásnál lélegezzünk be, kiegyenesedésnél pedig ki.
Negyedik rítus
Ez a rítus először nehéznek tűnik, de egy idő után menni fog. Üljünk le kinyújtott lábbal a földre, lábfejeink kb. harminc centiméter távolságra legyenek egymástól. A derekunk maradjon egyenes, és helyezzük két tenyerünket acsipönk mellé a földre.Ezután hajtsuk a fejünket előre, amíg állunk nem érintkezik mellkasunkka.Most engedjük,hogy a fejünk olyan mélyre visszaereszkedjen, amennyire csak lehet,és ezzel egy időben tenyerünkre támaszkodva emeljük el a fejünket a törzstől,úgy,hogy a térdünk behajlik, de a karunk nyújtva marad. Törzsünk alkosson egyenes vonalat felső lábszárunkkal, a talajjal párhuzamossan. Karunk és alsó lábszárunk viszont legyen függőleges a talajra. Ha ezt a helyzetet felvettük, feszítsük meg az összes izmainkat. Végül lazítsuk el izmainkat és térjünk vissza a kiinduló ülőhelyzetbe. kicsit pihenjünk, mielőtt megismételjük a gyakorlatot. Itt is nagyon fontos a légzés, tartsuk benn a levegőt, míg az izmainkat feszítjük, engedjük, ki mikor visszaereszkedünk.
Ötödik rítus
Fekvőtáma
sz pozíciót kell felvennünk. Ehhez ereszkedjünk a talajra úgy, hogy csak lábujjunk és tenyerünk támaszkodjon a földre és így tartsuk meg magunkat a levegőben. A két tenyér és a két lábfej egymástól való távolsága kb. hatvan centiméter legyen. Karjaink és lábaink legyenek kinyújtva. Ebben a pozícióban karunk merőleges a talajra, a gerinc homorúan meghajlik, és test a vállak és a lábfej között szinte lóg a levegőben. Ezután hajtsuk a fejünket hátra, majd emeljük meg törzsünket, úgy, hogy csípőnk elinduljon felfelé, amíg testünk egy fordított V alakját fel nem veszi. Ugyanakkor fejünket hajtsuk előre, állunk pedig érintkezzen a melkasunkkal. Majd térjünk vissza a kiinduló helyzetbe, és kezdjük elölről a gyakorlatot. A légzést itt is értelemszerűen alkalmazzuk.
Forrás: szupertanacsokblog.hu
gősibb mozgástípus nemcsak a testet, hanem a lelket is formálja, harmóniát teremt, és segít közelebb kerülni önmagunkhoz. Többek közt erre hívja fel a figyelmet a világ legidősebb jógaoktatója, a 98 éves Tao Porchon-Lynch, akinek tanácsait senkinek sem lenne szabad figyelmen kívül hagynia.
ógázni nem több, mint nyakatekert testtartásokat váltogatni órákon keresztül. Holott a kulcs – ahogy azt az imént is említettük – a légzés művészetében rejlik, ami által a belső énünkkel kerülhetünk összhangba, sokkal jobban megismerve azt. „Összpontosítsatok a légzésetekre, merüljetek el önmagatokban, és egy egész világ kinyílik majd előttetek. Ez az, amiről a jóga valóban szól” – hangsúlyozza Tao.