Címke: önismeret

Beküldve:

A Létezés három alapvető ténye


Egótlanság (Anattá)

részlet Nyanatiloka Maháthera írásából

 

„…Európában és Amerikában is egy hatalmas buddhista hullám kezdődött, amit már nem lehet háttérbe szorítani vagy elnyomni, ami előbb-utóbb el fogja árasztani a világot jótékony hatásával…
…A világban mindenhol küzdenek a szabadságért és függetlenségért, külső és belső szinten egyaránt…

A legtöbb ember számára a leglényegesebb pont Buddha alapvető tanítása a jelenségekről, az egótlanságról, és a létezés személytelenségéről (Páliul anattá). Ez a középút két szélsőség között: egyfelől egy spirituális hit egy örök ego-entitásról, vagy lélekről, ami túléli a halált; másfelől a materialista elképzelés egy ideiglenes ego-entitásról, ami a halállal megsemmisül.

Ezért azt mondják: háromféle tanár van a világon. Az első tanár az örök ego-entitás létezéséről tanít, ami túléli a halált: ő az eternalista (például a kereszténység). A második tanár az ideiglenes ego-entitásról tanít, ami a halállal megsemmisül: ő a materialista. A harmadik tanár sem az örök, sem az ideiglenes ego-entitásról sem tanít: ő a Buddha. Buddha azt tanítja, hogy amit mi egónak, önvalónak, léleknek, személyiségnek… stb. hívunk, az csak egy sablonos kifejezés, ami nem utal egyetlen valós lényre sem.
És azt tanítja, hogy csak arra jöhetünk rá, hogy a pszichés-fizikai létezés pillanatról pillanatra változik. Anélkül, hogy megértenénk a létezés egótlanságát, nem lehetséges a tényleges megértése a Buddha szónak. És enélkül nem lehetséges felfogni a felszabadulás célját, és a tudat megszabadulását, amit Buddha kihirdetett. Ez az egótlan létezés tana alkotja Buddha felszabadulásról szóló tanának eszenciáját. Így ezen az egótlanság vagy éntelenség tanon, anattán, áll vagy bukik az egész buddhista tanítás.

Valójában mindenki számára, aki szeretne elmélyedni a buddhista iratok tanulmányozásában, a legjobb az lenne, ha már rögtön az elején megismerkedne a két módszerrel, amivel Buddha tanította a Dharmát. Az első módszer, a hétköznapi nyelven tanítás; a másik módszer a filozofikus megfogalmazásban tanítás. Az első a hétköznapi igazságokkal függ össze, vohára-sacca, a második meg igazságokkal az abszolút tudatban, paramattha-sacca.

Ezért, amikor Buddha olyan kifejezéseket használ, mint Én, személyem, magam… stb. ezt úgy kell értelmezni, mint hétköznapi nyelvezetet, ezért nem helyes a magasabb tudatban (paramattha-vacana). Olyan ez, mint a felkelő és lenyugvó napról beszélni, habár teljesen tisztában vagyunk vele, hogy ez nem egyezik a valósággal. Ezért Buddha azt tanítja, hogy az abszolútban, a létezés pszichofizikai jelenségei között nem található semmilyen örök vagy ideiglenes ego-entitás sem, ezért aztán az összes létezés személytelen (vagy anattá).

A Buddha minden szempontból az arany középút tanítója, etikailag éppúgy, mint filozofikusan. Etikai szempontból például Buddha elutasítja a két szélsőséget: az érzéki örömök és az önsanyargatás útját. Filozofikus szempontból elutasítja az örök és az ideiglenes természetét az ego-entitásnak. Ezért elutasítja a hitet egy abszolút önvalóban, vagy abban, hogy létünk különböző fázisaiban teljesen mások vagyunk. Elutasítja az eleve elrendelést csakúgy, mint a véletleneket. Elutasítja a hitet az abszolút létezésben és az abszolút nemlétezésben, a szabad akarat létében és nemlétében.

Mindezen dolgok letisztulnak annak, aki megérti az egótlanságot és a létezés jelenségének kondicionált természetét. Ezen két igazság megértésétől függ Buddha teljes tanának megértése. Ezért aztán a megértés és a létezés jelenségének kondicionálatlansága és egótlansága az alapja a nemes nyolcrétű ösvény megvalósításának, ami a megszabaduláshoz vezet minden hiábavalóság és szenvedés alól:

1. helyes megértés (szemlélet),
2. helyes gondolkodás (szándék),
3. helyes beszéd,
4. helyes cselekvés,
5. helyes megélhetés,
6. helyes erőfeszítés,
7. helyes tudatosság (éberség),
8. helyes elmélyedés.

Csak ez az arany középút, ami ezen a két helyes megértésen alapul, vagyis az éntelenségen és kondicionálatlanságon, tudja enyhíteni és elpusztítani az Én hamis illúzióit és sóvárgásait, amik minden háború és vérontás gyökér okai a világban. De enélkül a két megértés nélkül nem lehet megvalósítani a Buddha által kitűzött szent és békés célt.

A buddhizmus szerint, a létezés teljessége tartalmazza a fent említett öt dolgot, vagy még rövidebben három csoportra lehet osztani: anyagi világ, tudatosság és a mentális tényezők. Ez a három csoport tartalmazza azokat a fontos és végső dolgokat, habár ezek múló és tünékeny jelenségek, egy pillanatra felvillannak, hogy aztán azonnal eltűnjenek mindörökre. Ezért aztán minden esetben, amikor buddhista szövegek megemlítik az Ént, élő lényt, vagy egyéb ilyet (még Buddhát magát is), ezek pusztán a hétköznapi nyelvezet kifejezései, anélkül hogy bármilyen valós lényre utalnának. Ezért mondta azt Buddha, „Lehetetlen, nem lehetséges, hogy valaki igazi megértéssel úgy tekintsen bármire is, mint valós létezőre.”

Akinek nincs megértése az egótlan létezésről, és aki még mindig ragaszkodik az önillúzióhoz, nem foghatja fel és értheti meg Buddha Négy Nemes Igazságát.

Ez a Négy Nemes Igazság a következő:
1. a létezés mulandóságának, kielégíthetetlenségének és személytelenségének az igazsága;
2. az igazság, hogy a folyamatos újjászületés és szenvedés az ön-illúzióban és a létezés utáni vágyban gyökeredzik;
3. az igazság, hogy minden ön-illúzió, hiúság és vágyakozás kioltásával a folyamatos újjászületésektől meg lehet szabadulni; és
4. az igazság, hogy a nemes nyolcrétű ösvény helyes megértése az út, ami ehhez a célhoz vezet.

Aki még nem hatolt át az ego-illúzión, és még mindig ragaszkodik a hiúsághoz, azt fogja hinni, hogy ő maga az, aki szenved, hogy ő maga az, aki jó vagy rossz tetteket hajt végre, amik az újjászületéshez vezetnek, ő maga az, aki eléri a Nirvánát, hogy ő maga az, aki tökéletesíti majd a nemes nyolcrétű ösvényt.

Aki azonban már teljesen meghaladta a létezés egótlanságát, tudja, hogy a legfelsőbb tudatnál már nincs egyén, aki szenved, aki karmikus tetteket hajt végre, aki eléri a Nirvánát, és aki tökéletesíti a nemes nyolcrétű ösvényt. Ezért van ez a Viszuddhimaggában, hogy:

Ahol jelen van a szenvedés, ott nincs szenvedő.
Ahol tett van, ott nincs jelen elkövető
Nirvána van, de nincs ember, ki elérhetné.
Ösvény van, de ki járna rajta, olyat nem lelnél.

Vagy másik:
Tettek elkövetőit nem találod,
sem olyat, ki learatja a gyümölcsöt.
Az üres jelenség hömpölyög!
Ez az egyetlen helyes nézet.

Ezért ha a létezés egótlanságának tanát visszautasítják, Buddha szavait utasítják vissza. De ha a létezés személytelenségének a megértésével, teljesen kioltjuk a hiúságunkat, akkor Buddha tanításának a célját felismerjük: szabadság az Én és Enyém hiábavalóságától, és a Nirvána legmagasabb békéje.

Fordította: Vörös Viktor

Beküldve:

Társadalmi kapcsolataink – szerepek

Amikor két ember találkozik, akkor valójában személyes álarcok ütköznek. Látlak téged, elképzeléseimből fakadóan előítéleteket fogalmazok meg rólad, megcímkézlek s azt mondom: „Ismerem őt nagyon jól. Ilyen, meg amolyan. Tudom, hogy milyen!” 
Így találkozunk mi egymással, a fejünkben, az egónkon keresztül.

Igy találkozunk egymással, hogy előítéleteket fogalmazunk meg. Így lépünk egymással kapcsolatba: a fejünkön keresztül.

S amikor így előítéletek és címkék felhőjén keresztül nézek rád, nem látom meg benned azt, hogy hozzám hasonló vagy.

Ugyanaz az értelem csillog a szemeid mögött, ugyanúgy örülsz és mosolyogsz, vagy éppen félsz és rettegsz. Ugyanúgy érző és gondolkodó emberi szellem vagy, mint én. De én ezt már képtelen vagyok észrevenni, mert a helyedbe címkéket és elme-alkotta fogalmakat tettem. Megcímkéztelek s betuszkoltalak egy dobozkába. „Ez meg az vagy, ismerlek téged.”

Társadalmi kapcsolatainkban a magunkon hordott álarcok és szerepek ütköznek: „Nézd, ilyen vagyok én, ilyennek mutatom magam. Ilyennek szeretném, ha látnál engem”. Egót emelünk magunk elé pajzsként, mert félünk megmutatni a meztelen, valódi énünket.


„Vajon hogyan kell viselkednem vele? Milyen arcomat mutassam neki? Mit kell tennem, hogy jól járjak vele, s profitáljak belőle?”

Ha pedig látszólag semmilyen jól felfogott érdekem nem köt a másikhoz, akkor egy felületes és könnyed ítélkezéssel megoldom: „Én jobb vagyok, mint ő. Szebb és okosabb és ügyesebb.” A lényeg az, hogy

Én > Te

De az is megtörténhet, hogy kisebbrendűségi komplexusokban szenvedek, élvezem azt, hogy mártír vagyok, s ekkor így vélem: „Én értéktelen vagyok. Rosszabb, butább, ügyetlenebb, mint más. Nekem nem sikerülhet, én mindenben vesztes vagyok.” Ekkor így szól a képlet:

Én < Te

Ugye, milyen jó érzés megcímkézni embertársainkat? Ugye milyen jó érzés eldönteni valakiről, hogy „ő ilyen, de ééén más vagyok!” ?

Amikor önkéntelenül, tudattalanul méricskéljük embertársunkat, ítélkezünk fölötte, akkor az egónk csak hízik és hízik – egyszerűen imádja a címkézést.

„Én több vagyok, mint a másik: szebb és jobb, okosabb. Tudok róla mindent, itt van a fejemben minden elképzelésem róla: én más vagyok, mint ő.” – S ettől marha jól érzem magam.

Így látlak én téged, a fejemen, az egómon keresztül: te ilyen meg olyan vagy, ismerlek téged, bekategorizáltalak. S ettől én jól érzem  magam.

Nem vagyunk egyenlőek. Bár ugyanabból az értelemből készültünk, mégis egyedi képességeink, tudásunk és készségeink vannak, s ezzel páratlanná, egyedivé és pótolhatatlanná válunk. A saját világunk egy egyedi, önálló univerzum- s ez az egyedi tudatosság vagy.

Nincs senki, aki bárki máshoz fogható – mindenki a tudatosságnak egy egyedi virága: egyedi formával és egyedi képességekkel, egyedi lehetőségeket hordoz magában. S ez egyúttal ezt a kérdést veti föl: vagyok én, s vagy te, két egyedi virágzás; vajon kreatívan „együttvirágozhatunk-e”?

Lehet, hogy annyira a fejedben éled meg a kapcsolataidat, hogy a legtöbb találkozás embertársaiddal csak tömény unalom és nyűg, egy kolonc, amit el kell viselned.

Találkozol valakivel, s ő el kezd beszélgetni. Alig mond el egy mondatot, az elméd beindul: „Ez nem így van”-s a fejedben máris vitázol.

Elképzeléseid vannak a beszélgetőtársadról, előítéletek, amelyeknek a színes szemüvegén szemléled őt. „Tudom, hogy mit akart ezzel mondani. Olvasok a gondolatai között!”. Dehogy olvasol! Csupán hasonló egód van, hasonló elképzeléseid vannak arról, hogy más mire gondol, s hogy miként látja a világot. Beszélgetőpartnered hangját nem hallod, elnyomja a belső hangod, amelyik vitázik a fejedben: „Nem mond igazat. Ez nem így van. Én jobban tudom!”

Mindannyian arra vágyunk, hogy meghallgassanak minket. Hogy elmondhassuk a panaszunkat, beszélhessünk egós játékainkról. S ha nem figyelnek ránk, megsértődünk és begubózunk. Csak annyit akarunk, hogy meghallgassanak minket, tudomásul vegyenek, figyeljenek ránk annyira, amennyire elvárjuk.

 

Kénytelen-kelletlen el kell viselned egy-egy panaszáradatot, miközben azonosulnod kellene a mártíromság érzetével, s hízlalni a szenvedő identitású egójukat: „Igen, megértlek téged. Ez kegyetlenül igazságtalan dolog! Te áldozat vagy!”

Amikor belemész egy-egy ilyen egós játékba, akkor lovat adsz a másik egó alá, s megerősíted őt abban, hogy szenvedése jogos, akkor fönntartod és erősíted a szenvedő egót, amely ettől még nagyobb lesz, még jobban szenvedő: „Igazat adtak nekem. Most aztán nyugodtan szenvedhetek!”. S fura mód élvezi is ezt a szenvedést, ami fokozódó.

Ilyenkor a legbölcsebb azt tenni, hogy jelen vagy, tudatos vagy, nyitottan befogadó. Látod a teret, amiből a beszélgetőpartnered kiemelkedik, látod a szerepeit, amiket előad, de te nem csimpaszkodsz bele a gondolatokba, hanem tudomásul veszed őket:

„Igen. Köszönöm, hogy megosztottad velem.”

Figyelsz rá. Megérted a benne kavargó gondolatokat, esetleges indulatokat, empátiával érzed az őt leteperő érzelmeket.

Nyugtázod, hogy szívből-lélekből megértetted azt, amit beszélgetőtársad mondott, s egyúttal lehetőséget is adsz arra, hogy kívülről szemlélje önmagát, s hogy a problémájában észrevegye a megoldást.

Ez egy elsőrangú módszer: odaadóan meghallgatsz, megérted őt s hagyod, hogy benne is felmerüljön a megoldás: a megértés, a tudatosság. Ez az, amit tenni tudsz társas kapcsolataidban: jelen vagy, tudatos vagy, s figyelmedet partnerednek szenteled. Így lesz minden találkozás egy szent találkozás: amiben az emberi bőrbe bújt szellem találkozik önmagával, a szellemmel. 

Forrás: tudatossag.kery.org

Beküldve:

Hogyan bánjunk a pénzzel?

Egy felmérés szerint alacsony a magyarok pénzügyi kultúrája. Mi az, amit nem jól csinálunk és amit tanulhatunk? Íme néhány hasznos ötlet és fontos szempont, hogy jobban gazdálkodjunk anyagi javainkkal!

Nem gondolkodunk tudatosan a pénzről

Noha életünk egyik fontos pillére, hogy miként alakulnak a pénzügyeink, a legtöbbünknek nincs ismerete, információja arról, hogy milyen módon kezelhetné tudatosan a pénzügyeit. Igen, ismét egy terület, amit jó lenne, ha tanítanának az iskolában, de sajnos ez nem történik meg, tehát saját magunknak kell növelnünk a pénzügyi intelligenciánkat. Tény és való, hogy ennek nincs általános kultúrája Magyarországon. Sok ember csak eszközként tekint önmagára, akin keresztüláramlik a bevétel és a kiadás, de nem irányítja, menedzseli vagy követi pontosan az anyagiak alakulását.

Külső erők hatására várjuk, hogy jobb anyagi helyzetben legyünk

Például arra várakozunk, hogy a kormány változtasson a gazdálkodási módszerein és az adórendszeren, mert attól majd jobb lesz nekünk és minden megváltozik. Vagy éppen valamilyen szerencsejátéktól várjuk a csodát, ami aztán majd varázsütésre átalakítja az életünket. Ez a szemlélet a felelősségvállalás hiányát jelzi. Persze ki ne örülne a lottónyereménynek vagy az adócsökkentésnek, de amíg erre várunk a fotelben ülve, addig tehetnénk valami hasznosat is, aminek a révén több bevételre teszünk szert. Vagy legalább csak kiszámolhatnánk, mennyit költünk el például lottóra az életünkben, és ehhez képest milyen esélyünk van a nyerésre. Annyit azért segítünk, hogy nyugdíjas korunkra futna belőle egy luxusnyaralásra… Közben pedig irigykedünk a szomszédra, amikor bejelentkezik Mexikóból. Az is gyakori, hogy magunkban a főnökre haragszunk, amiért nem ad több fizetést, ő meg jól keres – de nem is kértünk soha többet, és nem tettünk próbálkozást arra nézve, hogy miként kaphatnánk többet.

Nem foglalkozunk tudatosan a megtakarításokkal

Többségünk napról napra él, és kevés megtakarítással rendelkezik. „Nem tehetjük meg, hogy félretegyünk” – hangzik a nyomós érv, de ez nem ilyen egyszerű. Az persze igaz, hogy a többől könnyebb félretenni, de azt is kimutatták a közgazdászok, hogy havi 1-2 ezer forint félretett összeg jelentősen megváltoztatná a későbbi helyzetünket és az anyagi biztonságérzetünket, viszont nem érezzük meg jelentősen még alacsonyabb fizetésből sem, ha csak ennyit elcsípünk a saját érdekünkben. Hiszen ilyen mértékű összeget elköltünk sokkal haszontalanabb és kevésbé célravezető dolgokra is. Jó tipp, hogy nézzük meg, életünk melyik területén költünk egészségtelen vagy haszontalan dolgokra rendszeresen? Dohányzás, nassolnivalók, plusz ruhák, vagy buszbérlet pár megálló kedvéért? Lehet, hogy még az egészségünkre is jó hatással lesz, ha ezt a kis összeget inkább megtakarítjuk.

Negatív a pénzzel való viszonyunk

Úgy tűnik, a magyarok többségére jellemző, hogy szeretnénk jobban keresni, gazdagok lenni, mégis van bennünk elutasítás és irigység a gazdag emberekkel, valamint a pénzzel szemben. Márpedig a jól kereső emberek többsége arról a tapasztalatról számolt be, hogy ahhoz, hogy többet keressenek, meg kellett szeretniük a pénzt, és át kellett alakítaniuk azt a nézőpontjukat, miszerint a gazdagság valamiféle negatív, vagy szégyellnivaló dolog lenne. Valószínűleg vallási körökből eredeztethető az a szemlélet, ahol elismerik a szegénységet és a lemondást, és úgy tartják, annál jobb és erényesebb valaki, minél szegényebb, míg ezzel szemben a gazdagságot fennhéjazásnak tartják. Ezzel szemben Szabó Péter motivációs előadó úgy tartja, hogy akkor tudunk a legtöbbet segíteni az embereknek, ha jól állunk anyagilag. Miért? Mert ez nem azt jelenti, hogy másoktól vesszük el, viszont így tudunk adományozni, vagy alkalmazottaknak jó fizetést adni, hogy aztán ők is többet kereshessenek. Tehát szeressük meg a pénzt, és akkor több lesz belőle. Például írhatunk pozitív mondatokat, amiket a pénztárcánkba tehetünk, vagy a perselyünkre ragaszthatunk, mint mondjuk „Szeretem a pénzt, ezért az örömmel áramlik hozzám”.

Céltalanul nem jön

A „ráérős” szakemberek azt is bebizonyították, hogy sokkal jobban áramlik a pénz az olyan emberekhez, akik tudják, hogy mit szeretnének vele kezdeni. Persze mindannyian fel tudunk sorolni általános dolgokat, hogy vennénk nagyobb házat, szebb kocsit, meg hogy világ körüli útra mennénk. De aki ennél konkrétabban tervez, és meghatározott, tiszta célokat tűz ki, az jobban irányba tudja állítani a pénzügyi erőforrásait, így összességében többet keres. Segít, ha minél részletesebben leírjuk a céljainkat, és megfogalmazzuk, hogy ehhez milyen bevételre van szükségünk. Valamint ha külön borítékokat nyitunk a céljainknak, és ezekbe rendszeresen teszünk akár csak kisebb összegeket is. Ezzel ugyanis kinyilvánítjuk a valódi szándékunkat, nem pedig csak lövöldözünk össze-vissza.

 

 

 

 

Forrás: hajraegeszseg.hu

Beküldve:

Július hónap asztrológiai előrejelzése, 2017

Július során nagyon Felnőtt, nagyon Élő témákkal kell szembenéznünk, dolgoznunk velük: Család, Otthon, Fészek, Béke, Múlt, Gyerekkor, Nyugalom, Kötődés, mind-mind olyan dolgok, melyek mindenkinek az Alapokat jelentik. 🙂 Az elmúlt egy-két évben l’art pour l’art küzdöttünk, vizsgáztattak minket, tekergettek ide-oda. Ez az a hónap, ahol végre valamiért is (!) van értelme a küzdelemnek, vizsgázásnak, tekergetésnek! 🙂 Hó végére le tudunk szépen vizsgázni, ha ügyesek vagyunk, és augusztus már magasabb szinteken tud találni bennünket!

Július 1, szombat és Július 10, hétfő között egy olyan Gyógyító fényszög indul, amire már nagy szükségünk van! 🙂 Az elmúlt három hétben a Rák jegyében járó bolygók ’túltelítették’ a rendszert a Család, Otthon, Fészek, Érzelmek témáival: olyan témákkal, melyek szétverése és hanyagolása az elmúlt két-három évtizedben a csúcsra járatódott. A mögöttünk álló hetekben megindult visszafelé a dialektika ezen minőségek irányában, ahogy már elfáradtunk, elmagányosodtunk, kicsit kiégtünk az elmúlt években mostanára. És látjuk, hogy mennyire nem mennek ezek, de mennyire van igény bennünk rájuk ott a mélyben.
Nos, ez a fényszög a háttérben gyógyítja ezeket a témákat, és kicsit meg is nyugtatja a hozzájuk kapcsolódó frusztrációinkat. 🙂 (Nap Rákban trigonban Neptunusszal Halakban)

Július 1, szombat és Július 12, szerda között mindemellett egy másik fényszög ezzel teljesen párhuzamosan össze is zavar bennünket. „Ha behúzódok, nem tudok kihúzódni. Ha intimen-bizalmasan kapcsolódok/kapcsolódnék valakivel, akkor nem tudok mindenkivel. Ha megmutatom őszintén és mélyen magam, nem tudok mindig protokolláris, udvarias lenni.” E két első fényszög, melyek szinte napra párhuzamosak és július első részét meghatározzák, a Bent és a Kint, a Mély és a Felszínes, a (Kép)mutató és az Ön-átadó témákat versenyezteti meg: bennünk és az életünkben. (Nap Rákban kvadrátban Jupiterrel Mérlegben)

Július 1, szombat és Július 15, szombat között ugyanakkor lesz egy olyan fényszög is, ami el is ’vicceli’ a dolgot, a szó jó értelmében. 🙂 Segít abban, hogy ne tekeredjünk bele annyira ezekbe a magvas témákba, és könnyedséget, játékosságot is tud bele vinni! A benne részt vevő két bolygó fényszöge és a csillagjegyek nagyjából egy 10-12 éves nyári tábor ízeire rímelnek, így azzal tesszük magunknak a legjobbat, ha így is teszünk július első két hetében. Menjünk táborozni, sétálni a természetben, focizni a haverokkal a pályára, virágot szedni a barátnőkkel a mezőre. Maradjunk természet- és emberközelben, de a nagyon magvas-morózus megoldási igények nélkül. És akkor magától, természetességgel azt fogjuk látni, hogy már ott is vannak azok a Minőségek, amiket keresünk, és amikről fentebb szó van. (Merkúr Rákban-Oroszlánban szextilben Vénusszal Ikrekben)

Július 2, vasárnap és Július 7, péntek között egy másik fényszög szintén összezavar ebben. „De hát hogyan engedhetném meg magamnak ezeket a tírárá dolgokat, ha már Felnőtt vagyok…? Hogyan lazázhatnék, amikor se párkapcsolat, se család, se gyerek, se igazi, valódi mély kapcsolódások…? Bele kell(ene) húznom!”.
Át akarjuk, át akarnánk ugrani itt a saját árnyékunkat. Az utóbbi 25-30 év fő problémája a mohóság és a rejtett, álcázott kontrollvágy volt, és itt is be-beszűrődik. A fő probléma ez a mohósággal vegyes ön- és közkontroll, ami miatt mindenki nagyon normális, ápolt, kulturált, és mégis senki sem talál társat. Pedig ha megfogadnánk az eggyel fentebbi tanácsot, és kicsit lazítanánk, kamaszodnánk, akkor sokkal vonzóbbak, eredetibbek lennénk: a másik, mások számára is. (Merkúr Rákban-Oroszlánban kvadrátban Uránusszal Kosban)

Július 5, szerdán a Vénusz bolygó az Ikrek jegyébe lép. Korábban a saját jegyében, a Bikában járt, ahol neki nagyon jó, mégis örömteli ez a jegyváltás! Az Ikrek jegyében kicsit fellazul, felpezsdül a Párkapcsolatokért, társadalmiságért, életünk harmóniájáért felelős bolygó. Szó szerint július során, július 31-ig lesz itt az Ikrek jegyében, így a célunk júliusban, hogy jól érezzük magunkat. A fontos ebben, hogy ne amolyan ’Szánd’-módon. Nem az a cél, hogy kimenjünk a Balaton Szánd-ra, előtte még beszerezzük a legújabb iPhone-t, mert anélkül nem engednek be, nálunk legyen költőpénzként három szakmunkás havibére, és valamilyen szalmakalapban könnyed eleganciával egyszerre legyünk nagyon divatosak és hányavetiek, mert mi komolyan vesszük a bulit, de annyira azért nem.
Július során a fentebb említett egyszerűbb, poszt-szocialista, ártatlanabb módokon lenne érdemes jól érezni magunkat. Amikor még egy lángos volt az ebéd, amikor egy erdő-mező felfedezése, a benne való séta is izgalmas és kaland volt, és egy addig ismeretlen emberrel való beszélgetés nem arról szólt, hogy ’eladjuk’ magunkat, hogy mi mennyire cool-ok vagyunk, hanem a valódi ismerkedésről, megismerésről.

Július 5, szerda és Július 15, szombat között keretbe foglalódik az összes fentebb írt hatás. „Nem a védelem a cél, hanem az átjárhatóság”. Az emberi élet lényege az áramlás, a kapcsolódás kellene, hogy legyen. Ha megnézzük a Föld két alapvető színét, a zöld és a kék színeket találjuk, melyek a szív és a torok terület színei: kapcsolódás és kommunikáció, érzés és körbetáncolás. Célunknak annak kellene lennie itt a Földön, hogy középpontunkban maradva, mégis ki-kinyúlva tudjunk másokkal is kapcsolódni.
Ez a fényszög erről szól, pontosabban ennek hiányáról. Arról, hogy minden vágyunk a mélyben, (mindannyiunknak), hogy odaadjuk magunkat, hogy elengedjük a kontrollt, letegyük a terheket. Mindannyian szeretnénk megpihenni: elsősorban saját magunktól. Ez a másfél hét e két részünknek, a Természetes-Emberi és a Zárt-Kontroller részeinknek a szembenállásáról fog szólni; és az egyre fokozódó igényről, hogy a falakat letegyük – egyénileg és kollektíven is. (Nap Rákban szemben Plutoval Bakban)

Július 6, csütörtökön a Merkúr az Oroszlán jegyébe lép. Nagyon jól érezte magát korábban a Rák jegyében, és ő is a Család, Fészek, Otthon, Érzelmek, Közösség témáinak adta a hangsúlyt. Innentől a gondolkodásunkért, kommunikációnkért, az életünk mindennapi rutinjáért felelős bolygó integráltabb, feszesebb területre ér.
Az elmúlt három hétben mindenhonnan be-bepillantást kaphattunk, hogy milyen, amikor működik a Párkapcsolat, a Család, a Gyerekvállalás, az Érzelmek, és milyen, amikor nem. A saját életünkben és a környezetünkben is. Erről szóltak az elmúlt hetek.

Innen két út van. Az egyik, hogy ahogy a Merkúr az Oroszlánba lép, kicsit ’berágunk’, és mivel rájövünk, hogy még mindig nem mennek a fenti Rák jellegek, felpörgetjük magunkat, és azt mondjuk, „Oké, ez nem megy nekem, tökmindegy, csinálom akkor egyedül”, és berendezkedünk egy egyszemélyes, hatékony, működő uni-verzumba. Eddig is ezt tettük, de az Oroszlánba lépés miatt egy megújult-beletekeredett identitással tehetjük. ’Kicseszünk’ az élettel, és azt mondjuk, hogy „Hehe, ha nincs társ, ha nem tudok kapcsolódni, ha nem tudom mindezt fenntartani, akkor menj a fenébe, megoldom egyedül!”. Valóban nyertünk…? Ki ellen? Miben?
A magasabb út, hogy a hatékonyságra törekszünk. Ugyanúgy kicsit behúzzuk az énhatárainkat, rendben, de arra használjuk, hogy lehántunk magunkról olyan régi dolgokat, amik akadályozzák az életünket. Gömb-szerűbbé, egy-ségesebbé tesszük az életünket, szanálunk kicsit, levagdosunk vadhajtásokat.

Július 8, szombat és Augusztus 12, szombat között lesz egy együttállás, ami nagyon meghatározó lesz. A Nap és a Mars bolygók találkoznak a Rák jegyében, és mennek át együtt az integráltabb-zártabb Oroszlán jegyébe.

A Nap és a Mars is nagyon Férfias, tüzes, autoriter bolygók. A Rákban találkozásuk felhevíti, felpörgeti, feltüzeli a nyugodtabb, lágyabb Rák területét. Az Oroszlánba lépve már az Oroszlántól is kapnak további tüzes-feszes energiákat, így amolyan Katlan-t hoznak létre. Ez megnyilvánulhat az időjárásban is, hogy sorra dőljenek meg a meleg és szárazsági rekordok. Ami azonban gyakorlatilag biztos, hogy felpörgeti a már megfáradt, kiábrándult, tanácstalan egyéneket; és igen, a közszférát is.

Véleményem szerint ez az együttállás és Oroszlán jegyébe lépés fogja igazán elindítani az Állatok Korát, csúcsra járatni, így ne lepődjünk meg, ha a Kollektívban még a továbbiaknál is gyorsabb, feszesebb események és hírek érkeznek. Vagy ebben az időszakban, vagy felvezetve az utána következőben, de túl ’sok’ itt a hő-energia, a feszesség, az autoritás.

Egyéni életünkben kerüljük, hogy a Növények és Kövek Korának előszobájaként teljesen elhiggyük ezt és berendezkedjünk egy egyszemélyes életre, helyette éljük meg a hatás magasabb fokát, és használjuk ki hatékony, rendezett, a szó jó értelmében szikár jellegeit. 🙂

Július 10, hétfő és Július 26, szerda között ugyanez játszódik le, kicsiben, lokálisabban. A Céljainkat, Vágyainkat, Ambícióinkat, Én-ünket, Erőfeszítéseinket jelképező Mars az Otthon, Érzelmek, Párkapcsolat, Család, Gyerekvállalás területén, a Rák jegyében csiki-csukis fényszögbe lép a Kos Uránusszal. Mars-os nyelven azt mondhatnánk, hogy k****ra szeretnénk már ezeket a Rák minőségeket, nagyon ki vagyunk már száradva, facsarva, ürülve, de nem tudjuk, hogyan, nem tudjuk mi módon. Ettől betekeredünk, emiatt felizzunk, emiatt nem jön. Ördögi kör.

Felmerül azonban a nem is annyira költői kérdés, hogy teljesen meghülyült-e a világ….? Egyik kézzel az folyik a médiából, hogy legyél független, szabad, öntörvényű, küzdj a céljaidért és ne hagyd magad (Mars), a másikkal pedig az Igaziról, a Társról, a Családról fantáziálunk (Rák). Emberek egyik kezükkel olyanokat osztanak meg, hogy EGYEDÜL, a lelki úton járva hogyan világosodjanak meg, hogyan üljenek le a meditációba, a másikkal meg olyat osztanak meg, hogy hogyan járassák csúcsra a világi és érzelmi életüket a MÁSIKKAL, a társsal. Látjuk ennek teljesen hülye mivoltát…? Azt sem tudjuk mit akarunk…Pontosabban, egyszer az egyiket, az egyedült-szellemit, máskor az együtt-világit. Egyszer a múltunkat szeretnénk rendezni, aztán a jövőnket építeni. Semmi rendszer, semmi átlátás, semmi hatékonyság nincs ebben, így miért csodálkozunk…?

Ez a konfliktus játszódik le egyénileg és kollektívan így július derekán, hozzátéve a már június óta érezhető amolyan ’levegőben lógás’ állapotához. Meg kellene oldani ezt a dilemmát, elköteleződni az egyik irányba, és hagyni a másik irányt, oldalt. Itt a megnyilvánult fizikai világban nem tudunk egyszerre két felé menni, ellenkező irányokba, és ennek belátása, majd elköteleződés lenne a kulcs. (Mars Rákban-Oroszlánban kvadrátban Uránusszal Kosban)

Július 11, kedd és Július 18, kedd között egy hétig egy olyan hatás lesz, ami ebben megoldást is tudhat nyújtani! Szülessünk újjá. Kezdjük az elejéről. Olyan ez, mint amikor bejutottunk egy zsákutcába: nem szégyen megnyomni az újratervezés gombot, és nekifutni újra. Őszintén számot vetni, hogy mi az, ami működik, bennünk és az életünkben, mi az, ami nem, és lágyan megtenni a szükséges lépéseket. A másik nagy kulcs, szerintem, hogy rájönni, hogy az Életünk nem egy valóság-show. Gyakorlatilag mindenki úgy él, mintha kamerák követnék, figyelné őt egy csomó ember, és a nap végén jön a virágcsokor és a bonbon. Hidd el, senkit sem érdekel. Sőt, annyira el vannak foglalva a többiek a saját ’szereplésükkel’, hogy még ha érdekelné is őket az életed, akkor sincs rá energiájuk-figyelmük. Le kellene tenni önmagunk produkálását, és egy csomó mindent nem csinálnánk, és egy csomó mindent máshogy csinálnánk. Egy ilyen újra-kezdésnek van itt az ideje, mely sokkal nagyobb harmónia és kiegyensúlyozottság felé tud vezetni minket. Ja, és ez nem egy újabb show-elem, az ajándék nem az, hogy ezért jön a virágcsokor és a bonbon: az ajándék, hogy megjelenik a természetesség, az áramlás. 🙂 (Merkúr Oroszlánban szextilben Jupiterrel Mérlegben)

Július 12, szerda annyiban nagyon szuper nap, hogy kioldódik az ekkorra már három hete feszítő Derékszögű Háromszög, ún. T-kvadrát. Június 24 óta megoldhatatlan, vagy annak tűnő konfliktusokba kerültünk a Család, Otthon, Béke, Fészek Rák-jellegű témáival, és az Univerzum célja az ezekben való nyárson forgatódás volt; hogy előjöjjön minden ezekkel a témákkal, ami működik és ami nem.
Ettől a naptól három hetes kiképzésünk abbamarad, és ahogy fentebb olvastuk, figyelmünk szélesebb, grandiózusabb területek felé fordul: de az alaptéma, a Rák jegy témái, továbbra is megmaradnak. (Kioldódik RákNap-MérlegJupiter-BakPluto Derékszögű Háromszöge)

Július 13, csütörtök és Július 21, péntek között ismét-továbbra is olyan fényszög jön létre, mely a Kint és a Bent, a Mély és a Felszínes, a Szétszórt és Kapcsolódott témáinak konfliktusát írja le. Kb olyan ez, mint amikor egy csajszi igent mond a házassági ajánlatra, mert „annnnyira szupcsiiii”, és már mehet is a lánybulcsi, mehetnek a képek az Instára, és pár hétig végre lefoglalja az elmét, de menetközben rájön, hogy hajjaj, micsoda elköteleződés is ez, és mennyire fel kell nőni a feladathoz. Vagy mint amikor egy ’pasi’ megkéri a nő kezét, mert egyrészt akkor az kicsit megnyugszik akkor, másrészt biztosított az állandó szex, aztán rájön, hogy hajjaj, innentől monogámia, este hazaérés, gyereksírás, ésatöbbi. 🙂
Vagyis a fentebb sokat fejtegetett Korunk Kérdése: „Hogyan tudnék örömöket és élvezeteket megkapni, de közben Mélységeket és Stabilitást, Egységet is?”. Hát, ahogy szeretnénk, sehogy. Az Életben stádiumok vannak, archetípusok, és mindent egyszerre nem lehet, valami Új-hoz le kell tenni valami Régit. Valami Teljeshez le kell tenni a vele nem analóg dolgokat.
Nagyon érdekes aspektusa a fényszögnek, hogy ebben az egy hétben nemi együttlétből akár úgy is lehet foganni, hogy nem szeretnénk, azaz egyéjszakásból, vagy amikor még az egyik vagy mindkét fél nem érzi alkalmasnak a dolgot, vagy a másik személyt. Érdemes így odafigyelni erre is itt Július közepén. (Vénusz Ikrekben kvadrátban Neptunusszal Halakban)

Július 15, szombat és Július 26, szerda között ennek a fényszögnek a Nagytestvére jön létre, és pont ugyanaz a téma, ami mindenhol fentebb: az Én-ünket, az Életünket, a Világunkat, a Minden-t jelképező Nap a Rák jegyében, az Otthon, Család, Béke, Fészek, Elköteleződés, Gyerekvállalás területén csiki-csukis fényszögben, kvadrátban a Kos Uránusszal. A Kos Uránusz olyan, mintha egy befagyott tavon akarnánk átkelni: egyet előre, kettőt balra, négyet hátra, egyet balra, hármat jobbra. Nagyon sokat lépünk, de nem haladunk, Mintha futópadon szaladnánk, de nem megy. Ha van erőforrásunk, nincs forma, amiben kifejtenénk-működtetnénk, ha van célunk, akkor nincs erőforrásunk.

Azt a zsákutcát jelképezi, melyben Korunk van: oké, mindenki szupcsi, önálló, minden nőnek van autója, munkája, kemény egyénisége, nem kell róla gondoskodni, mindenki megkapta az agymosást az oktatási intézményekben és a médiában, és mindenki készen áll! Oké, de mire…? Hogyan tovább…? Ott van hét és félmilliárd, egy 2 és 7 év közötti fiúgyermek szintjén lévő, kőkemény zárt énhatárokkal bíró éhes és fáradt, még el sem indult lény: hogyan tovább? Megcsináltuk, ki vannak képezve: mi lesz ezután?

Hatalmas kérdések ezek, és ahogy láttuk, már június második felétől, de eddig végig július során is ezek feszítenek: hogyan tovább…? Innen merre…? (Nap Rákban-Oroszlánban kvadrátban Uránusszal Kosban)

Engedjétek meg, hogy idézzek pár sort egy filmből:

„Az egész elkúrt nemzedék benzint csapol, kaját tálal vagy nyakkendős rabszolgának állt. Reklámok parancsára kocsikra gyűjtünk, melózunk, hogy legyen pénzünk a sok felesleges cuccra. A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk. A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon, nagyon berágunk.”

Ez az egzisztenciális válság, ez a szellemi-rózsaszín mákony, ez a semmilyen jólét, aminek zsákutcájába értünk, a falhoz, és ahogy az idézet utolsó mondata írja, hamarosan elkezd berágni nagyon-nagyon sok ember ebből az éhségből, ürességből, céltalanságból és kiábrándultságból, és ez teljesíti ki az Állatok Korát, a zavargásokat, és hogy az emberek válaszokat, megoldásokat; Életet akarnak egyre inkább.

Július 16, vasárnap és Július 23, vasárnap között ezzel szinte napra párhuzamosan ott a megoldást jelentő fényszög is! Visszatérni az Értékekhez. Ez így nagyon vaskalaposan, ódivatúan hangozhat, de így van. Kimaxoltuk, túltoltuk az egyenlősítést, a ’mindent lehet’, ’minden vagy’, ’minden lehetsz’ szólamait, és semmik lettünk. Egy műanyag, semmilyen világban élünk, és ebbe a műanyagba szó szerint egyre inkább belefulladunk. Átvitt értelemben is, érzelmekre-kötődésekre éhesen, és fizikailag is a nejlonszatyrok és palackok formájában.
A Megoldás a visszavezérlés, az Értékek visszatalálása, a szétszórt diverzifikálás visszacsinálása: lágyan, de határozottan, belátóan, de állhatatosan. Egyénileg és Kollektíven is ez lehetne a Megoldás. (Merkúr Oroszlánban trigonban Szaturnusszal Nyilasban)

Július 18, kedd és Július 26, szerda között a gondolkodásunkért, kommunikációnkért, életünk mindennapi rutinjáért felelős bolygó az Oroszlán jegyében a Felszálló Holdcsomóponttal áll, mely megmutatja az Irányt, a Megoldást szintén. Az Oroszlán azt jelenti, hogy egy arany középpontban, a szó szerinti Valóságban elkezdeni élni. Szemben a Leszálló Holdcsomópont van a Vízöntő jegyében, ami azt mutatja, hogy mi a Zsákutca. A Zsákutca jelenlegi androgün, funkcionáló gyermek világunk. Hogy fejben, gondolatban minden megvan, a virtuális világban és a gondolatainkban vetítve minden rendelkezésre áll; a Valóságban, Életünkben ezeknek pedig mindössze 5 százaléka. Ezekre kellene rádöbbenni, de a média és a ’spiri-média’, a ’segítők’ ezt nem hagyják. Ha rendben lenne az életed, nem vásárolnál annyit, ha rendben lenne az életed, nem olvasnád, nem keresnéd a ’segítőt’. Engem sem. 🙂 Maximum érdekességből. (Merkúr Oroszlánban együtt Felsz.HCs.-tal, szemben Lesz.HCs.-tal Vízöntőben)

Július 20, csütörtök és Július 28, csütörtök között emiatt a Fesztiválozás sem fog annyira jól esni: a szó szerinti és az átvitt értelemben is. Szerintem a Gyerekek Korának végével 2015-2016 óta ezek a dolgok már lejártak, lecsengtek, már csak a megszokás, a mechanika viszi az embereket ezekre a helyekre. Egyre üresebb, egyre erőltetettebb, egyre görcsösebb ez a Második Gyerekkor, amit az elmúlt 10-15, tágabban 25-30 évben görcsösen produkálunk. Amennyiben ezzel kapcsolatos gondolataink, identitás-válságunk van, az itt teljesen természetes. (Vénusz Ikrekben szemben Szaturnusszal Nyilasban)

Július 21, pénteken a Mars az Oroszlán jegyébe lép. Fentebb írtunk már a Mars és a Nap együttállásáról, és arról, hogy túl-Hevíti a dolgokat. Ennek első lépése itt a Mars jegyváltása. Alacsony szinten bepörgeti majd az embereket azok tehetetlensége, kiégettsége, unalma, fáradtsága és ’éhsége’ miatt, ahogy a Kollektívet is. Magasabb szinten, mivel amolyan szinusz-hullám alján vagyunk mostmár, arra ösztökélhet, hogy ténylegesen is összeszedjük magunkat, és abbahagyjuk, hogy cuki gyerekek vagyunk egy 30-35-40-50 éves testben. Minden, amire vágyunk, amit keresünk a szivárvány tövében, azt kb egy óra alatt odafigyeléssel magunknak meg tudnánk csinálni. 🙂 Csak ha ezt megtesszük, mi marad az Elménknek…? Ha megvan minden, ha Működik az Élet, ki fog agyalni, tervezgetni, gondolkodni..? 🙂

Július 21, péntek és Július 29, szombat között már elő-előjönnek a konszolidáló, megoldást kínáló energiák is még jobban! 🙂 Így a hónap utolsó hetében már egyre inkább meg tudjuk találni a gondolatainkban és cselekedeteinkben is, hogy mi az, ami működik, mi az, ami hasznos, mi az, ami megfelel a fenti kritériumoknak. (Merkúr Oroszlánban-Szűzben trigonban Uránusszal Kosban)

Július 23, vasárnap a Nap az Oroszlán jegyébe lép. Ez az év energetikai Csúcspontja! 🙂 A Naprendszerünk uralkodója, a Mindent jelentő Nap a saját jegyébe lép, külön pikantéria, hogy ezt a saját napján, vasárnap teszi. Itt ér az év energetikai közepére és csúcsára, és innen átfordul a második felébe, az Ősz és a Tél felé, a megnyugodottabb, behúzódottabb irányok felé. Ezen a napon csináljunk valami Nagyot, Méltót, ünnepeljük meg az energiák Telítettségét valamivel. 🙂

Július 23, vasárnap ugyanakkor annyiban is nagyon izgalmas nap, hogy a Nap Oroszlánba lépésekor a Mars és a Hold bolygók is egyidejűleg az Oroszlánba lépnek, annak legelején tartózkodnak. Kialakul tehát egy hármas együttállás, melynek tagjai a Nap, a Hold és a Mars. A Nap és a Hold a Férfit és a Nőt, a Jobb és a Bal-t, ezáltal a Világ Teljességét is jelenti együtt. A Mars alacsony szinten Támadást, magas szinten Kezdet-et jelent. Az Oroszlán jegye pedig önmagában is a Teljesség témája.
Eképpen ez a nap egy nagyon izgalmas nap. A ’spirituális’ oldalakon ha olvasunk cikket vagy előrejelzést, nehéz lenne olyan napot találni, ahol ne azt írnák, hogy „Ez valami utánozhatatlan, megismételhetetlen, leírhatatlan Sorsfordító Kapu!!!”. ‘Csak itt, csak most, csak önöknek’. Ám ha minden nap ez van, sejthetjük, hogy ez nem más, mint az elméknek dobott csemege, a ló elé lógatott répa, a szivárvány tövében a nemlétező kincs hajhászása.
Mégis, ez a nap valóban egyfajta Kapu, Vízválasztó nap, így pucoljuk, készítsük elő magunkat rá, és adjuk meg a méltó módját! 🙂

Július 26, szerdán a Merkúr bolygó a Szűz jegyébe lép. A Szűz a saját jegyének tekinthető, így itt nagyon jól és otthon érzi magát. Sőt, hátráló mozgását is itt fogja megtenni, így hagyományos mozgásához képest extrém hosszan itt lesz majd.
Úgy kell nekünk ez, mint egy falat kenyér! 🙂 A Szűz az Arany Középút, a Kulturáltság, a Normális Működés jegye, így a gondolatainkért, kommunikációnkért, cselekedeteinkért felelős bolygó nagyon rendben van itt!

Július 26, szerda és Augusztus 3, csütörtök között egy másik hatás is segítséget, megoldást tud nyújtani. A Vénusz, mely az év első felében a Kos jegyében izzott és szenvedett, miután megpihent a Bika és az Ikrek jegyében, Nagytestvére, a Rák jegye felé halad itt. Mindeközben olyan fényszögben, ami segít az Új Kezdet témáit létrehozni, kialakítani, működtetni. Remek időszak lehet ez párkapcsolatok kialakítására, meglévők elmélyülésére, sőt, akár gyermek foganására is. (Vénusz Ikrekben-Rákban szextilben Uránusszal Kosban)

Július 26, szerda annyiban is remek nap, hogy kioldódik, feloldódik egy július 10 óta tartó konfliktusos fényszög! Az izzás, tekergés a Rák témáival, a frusztráció azok képtelenségével lejjebb tud menni, és így vagy úgy a megnyugvás témái érkezhetnek meg. (Kioldódik Oroszlán Nap-Mars kvadrátja Kos Uránusszal)

Július 29, szombat hózáró hatásként további megkönnyebbüléseket tud hozni! 🙂 Újabb konfliktusos fényszög oldódik ki, melyre fentebb a Fesztivál-konfliktusként hivatkoztunk. Hogy hogyan tudnánk megélni felnőtt, valódi és mély dolgokat, ha a gyermeki, képzelődő és felszínes módokon élünk, működünk, vagyunk. Ahogy kioldódik ez a fényszög, a Vénusz már két nap múlva ott is van Nagytestvére, a Rák jegyében, és révbe érünk. (Kioldódik Ikrek Vénusz szembenállása Nyilas Szaturnusszal)

Július hónapról az mondható el, hogy nagyon megkavar bennünket a Rák jegy témáiban. Fel-felsejlik majd minden, ami Emberi létezésünk, Emberségünk alapjait jelentik, az érzelmek, a kapcsolódás, gyökérrel bírás és mégis mozgás, áramlás. Egyik oldalról nagyon jó ez nekünk, mert mindez alaptermészetünk és nagyon hiánycikk. Másik oldalról nagyon nem jó, mert annyira nem mennek már ezek.

A hónap végére ezek a konfliktusok, a berozsdásodásból eredő csikorgások, fel-felsejlések alábbhagynak. Pro és kontra. Ahogy az Oroszlán és a Szűz jegyekbe érnek a Nap, a Mars és a Merkúr, a Rák jegyébe a Vénusz, lecsillapodnak majd ezek a kérdések. Lesznek, akik úgymond megválaszolják őket, és a „kevesebb több” elve szerint Megállapodnak, Megnyugodnak, Elköteleződnek és Felnőnek. Odaérnek a Rák, az Oroszlán és a Szűz középponti, felnőtt, teljes és működő jellegeibe. Törekedjünk arra, hogy ott legyünk ebben a kisebbségben. Ennek legjobb módszere, ha célirányosan kipucoljuk magunkat, és mivel a Jupiter még mindig a Mérleg jegyében jár, ahol nagyon sok ember karmikusan érintett a Mérleg Plutoja miatt, érdemes az erről szóló írásokat a Facebook Zöldkör oldalon elolvasni: például az idén április 20-án keltezett írás is erről szól, amiben további ajánlások és megoldások is vannak.

Jó mélyülést és kitartást mindenkinek ezekhez a témákhoz! Gyönyörű és Emberi Létezésünk alapjai ezek az energiák, így fürödjünk bennük méltósággal. 🙂

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: zoldkor.blog.hu 

Beküldve:

Mi irányítja a gondolkodásodat?

 

Az, hogy milyennek látjuk a világot, erősen függ a korábbi tapasztalatainktól. A valóság szubjektív. Jelentése mindig attól az értelmezési kerettől függ, mellyel az agyunk éppen dolgozik. A világ tehát tűnhet elfogadó, biztonságos, vagy éppen elutasító, veszélyes helynek is attól függően, hogyan értelmezzük benne mindazt, ami körülvesz. Vajon minek köszönhető az, hogy egy felénk lendülő kézben baráti üdvözlést, vagy egy fenyegető gesztust vélünk épp felfedezni? Mi irányítja a gondolkodásunkat? S hogyan változtathatunk rajta?

Születésünktől kezdve a halálunk napjáig tanulunk valamit a világról, s benne önmagunkról.
Agyunk folyamatosan rendszerezi ezeket az információkat, a tudást pedig ún. sémákba szervezi, melyek ettől kezdve közvetlenül hatást gyakorolnak a gondolkodásunkra.
A sémák képezik az alapját a saját magunkról alkotott képnek, a másokról kialakított benyomásainknak, valamint bizonyos embercsoportokról őrzött személyes tudásunknak, melyek ilyen módon az előítéleteink forrását is jelentik.
Nem mindig tudatosul bennünk ugyanakkor a tapasztalatszerzésnek ez a módja.

 

A tanulásra legtöbbször lexikális ismeretszerzésként, készségelsajátításként tekintünk, pedig a világhoz való alkalmazkodásunk minden a környezet ingereire adott válaszreakcióinkban tetten érhető.
A környezetünkből érkező ingerek a nap 24 órájában bombázzák az érzékszerveinket.
A figyelmünk segítségével szűrjük ki belőlük azokat, melyeket lényegesnek vélünk, majd – részint a múltbéli tapasztalatainkra támaszkodva – értelmezzük őket.
Az, ahogyan ez a szűrő, és értelmezőrendszer működik, határozza meg azt, hogy milyen képet alkotunk a világról, melyben élünk.
Meghatározza, hogy milyen embernek látjuk benne önmagunkat.
Keretet ad. Értelmezési keretet.

Az ismeretek bővítéséhez nem egyedül a tankönyveken keresztül vezet az őt.
Hasznos ismeretre nagyon sok forrásból szert tehetünk, ahogyan a hibáinkból is folyamatosan okolunk. Érdemes tehát minden nap végiggondolni, hogy aznap milyen hasznos és fontos következtetésekkel gazdagodtunk. A rendszer ugyanis rugalmas, így képes az alkalmazkodásra, a változásra. Az értelmezési keretünk változtatható!
Az, hogy milyennek látjuk önmagunkat, és a minket körülvevő világot egyedül a mi döntésünkön múlik.
Vannak helyzetek az életben, mikor esélyt kell adni arra, hogy a megszokottól eltérő módon tekintsünk egy-egy élményünkre. Ehhez bizony ki kell lépnünk a sémáink diktálta keretek közül, át kell lépnünk a határainkon, meg kell haladni önmagunkat.
A korábbiaktól eltérő módon viszonyulva az adott tárgyi vagy személyi feltételekhez meglepő következtetésekre juthatunk.
Ha merünk változni és változtatni, ha merünk másképp gondolkodni, cselekedni, élni, akkor lehetőséget kapunk arra, hogy egy teljesen új világot fedezzünk fel.

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: https://www.harmonet.hu

Beküldve:

Általános előrejelzés vagy személyes horoszkóp?

Általános előrejelzés vagy személyes horoszkóp?

Avagy hogyan befolyásolja Dezső a gondolataidat?

Az asztrológia iránt érdeklődők fejében sokszor felmerül a kérdés: Mire jók az általános előrejelzések? Egyáltalán érdemes ilyeneket olvasni, amikor létezik személyes horoszkóp is? Mivel már többször feltették nekem ezt a kérdést, ezért úgy gondoltam, talán érdemes lenne írnom róla egy kicsit bővebben.

Legutóbb érdekes felismerésre vezetett egy gondolat a napi meditációs gyakorlatom végzése közben. Egy elcsendesedett, és nyugodt pillanatomban hirtelen haraggal teli, oda nem illő gondolatok villantak be. Megjelent előttem „Dezső” ismerősöm, akivel a közelmúltban nézeteltérésem adódott. Azonnal le is vontam a következtetést: „mérges vagyok Dezsőre mert ezt és ezt gondolja rólam hátam mögött…” Aztán egyszerre csak furcsa lett az egész helyzet, és én hirtelen kívülről láttam magam: EZ NEM AZ ÉN INDULATOM ÉS HARAGOM VOLT!!!

Ha viszont nem az én gondolatom volt, akkor kié?

„Ahogy fent, úgy lent, és amint lent, úgy fent, az Egy műve a varázslat”

(Hermész Triszmegisztosz, a Smaragdtábla második sora)

A kollektív tudat

A kollektív „nagy kalapba” mindegyikünk gondolatai belekerülnek. Belekerül a haragunk, de belekerül a megbocsátásunk is. Belekerül  Gizi elhagyott és összetört szívének fájdalma, de Lujza beteljesült szerelmének extázisa is. Amikor pedig sok ember dühös és fél, akkor az ő energiájukkal töltődik fel a közös tudat.

Az így összegyűlt ellentét, harag, vagy gyűlölet egyszer csak megjelenik a saját szuverén elménkben is, kivetítve és lecsapódva az éppen aktuális „ellenségre”. Mindenkinek ott és arra, ahol és akivel épp konfliktusa van az életében.

Az általános asztrológiai előrejelzésekben azt a pillanatnyi állást írjuk le, ami éppen zajlik az égbolton, vagy ha kínai asztrológiáról beszélünk, akkor, ami épp az elemek ciklikus változásában történik.

 

Ezek  az  általános   tranzitok  a   kollektív  tudatban végbemenő folyamatokat testesítik meg, tehát az égbolt üzenete arról mesél,   mi játszódik le jelenleg KOLLEKTÍV szinten. Ezzel egyidejűleg persze hasonló  események nyilvánulnak meg az egyéni életekben is. Ezért működik az általános előrejelzés.

Amikor feszültebb bolygóállások vannak, (mint pl. a Tűz-Majom évében voltak), akkor a konstellációk a bennünk feszülő elnyomott indulatokat, haragot, és bizonytalanságokat  tükrözték vissza. (Nem a bolygók hatottak ránk, ők csak megmutatták mi zajlott bennünk.)

Ha nem voltunk tudatosak, mindez úgy jelent meg, hogy utáltuk a főnököt, utáltuk a gyerek tanárát, utáltuk a celebet, aki már megint egy új sportautót vett magának, és persze utáltuk a szomszédot is, mert „fideszes”, vagy mert éppen „komcsi”. Minden erős indulatokat váltott ki, és gondolkodás nélkül kicsaptuk a külvilágra.

Ez alól Te sem, és én sem vagyok kivétel

A legutóbbi meditációmban önkéntelenül „levettem” valamit az aznap dühösen kavargó Kollektívből, mert elcsendesedett tudatállapotban voltam – és anélkül, hogy észrevettem volna, azonosultam egy olyan érzéssel, ami NEM BENNEM ÉBREDT FEL.

Emiatt pedig pont úgy reagáltam, mint a legtöbben: öntudatlanul sodródni kezdtem az árral. A „normális,” napközbeni tudatállapotban ezt úgy érzékeljük, hogy bevillan Dezső, „aki tök szemét ezért meg azért…”.

Amikor nem vagy tudatos, könnyen elragad a saját szamszkárád és továbbfűzöd a gondolatmenetet, ami persze ezután szintén bekerül majd a nagy kalapba. Az ismerőseid pedig természetesen leveszik ezt  – minél erősebb a kapcsolat kettőtök közt, annál inkább – majd saját indulataikkal tovább gerjesztik a folyamatot. Így a feszültség egyre nő kettőtök között és a kör sosem ér véget. Illetve van mégis egy mód, hogy véget vess neki…

Amikor az ördögi kör visszafordul

A kulcs az éberség és az, hogy képes legyél különbséget tenni a SAJÁT haragod ill. a KÜLSŐ feszült energiák között. Le kell kapcsolódnod a kollektívben végbemenő összecsapásokról, máskülönben ki leszel szolgáltatva a nagy egészben zajló folyamatoknak, amit tévesen a saját  konfliktusaiddal fogsz azonosítani.

A meditáció rendszeres gyakorlásával kifejlődik a megkülönböztető képességed, és fel fogod ismerni, mikor bosszankodik más, és mikor vagy valóban Te ideges. 

Ehhez azonban sok és rendszeres gyakorlás kell. Persze nem órákra gondolok itt. Napi 1-2 perc elcsendesedés is elég, de akkor az a két perc valóban a légzésed, vagy mantrád megfigyelésével teljen. Ha csak törökülésben ülsz, és a napi problémákon gondolkozol, az még nem meditáció.

Emlékezz vissza újra a Smaragd tábla bölcsességére: „Amint fent, úgy lent, és ahogy kint, úgy bent.

Eszerint ha tiszta az elméd, hozzájárulsz Te is a Kollektív egész megnyugvásához, megbékéléséhez és így megváltoztathatod a csillagok állását – azaz a világ történéseit.

Elég magasztos cél erre az életünkre, nemigaz? Ne hidd el, próbáld ki.

Jó gyakorlást

Forrás: kinaiasztrologia.com, Nagy Melinda

Beküldve:

Meginni, amit prédikálunk

A tanítások szerint nem túl elegáns dolog vizet prédikálni és bort inni. A következő kérdés tehát az, mit könnyebb, azt prédikálni, amit iszunk, vagy meginni azt, amit prédikálunk? Képesek vagyunk-e következetesen, minden síkon ugyanazt az üzenetet közvetíteni, azaz idegen szóval kongruensek vagyunk-e, vagy épp gondolataink, szavaink és tetteink síkján mást és mást hirdetünk önmagunkról?


Manapság a „spirituális etikett” kőkeményen megszabja, mit illendő hirdetnünk önmagunkról. Szeretetteliséget, elfogadást, megbocsátást, őszinteséget, egyenességet. Csupa szép dolgot – és csupa nagyon nehezen megvalósítható dolgot. És e nehézség miatt el is érkeztünk a kérdéshez: melyik utat válasszuk? Vállaljuk fel, hogy csak azt prédikáljuk, amit képesek vagyunk le is engedni a torkunkon? Vagy fogjuk be az orrunkat, hunyjuk be szorosan a szemünket, és nyeljük le szépen azt, amit prédikálunk?

Ezen a ponton vonják fel sokan a szemöldöküket: miért is állítom, hogy olyan nagyon nehéz megvalósítani a fent vázolt nemes eszméket, nemes viselkedést és életvitelt? Hiszen elméletben az égvilágon semmi szörnyű nincs sem a szeretetben, sem a megbocsátásban, sem az elfogadásban, sem az őszinteségben és egyenességben! Sőt, milyen csodás is lenne a világ, ha… igen, ha mindenki, de legalább azok, akik bennünket körülvesznek, így élnének. Ám a gyakorlat, a hétköznapi valóság egészen más, mint az elmélet.

Nagyon könnyű szeretni és megbocsátani, elfogadni addig…

…amíg valójában nincs mit megbocsátani és elfogadni! A gond akkor kezdődik, amikor az a másik ember, akinek irányában e szép dolgokat meg kellene valósítani, túlságosan közel kerül hozzánk, túlságosan erős hatással bír az életünkre, és e hatás adott esetben számunkra kellemetlen, fájdalmas, de legalábbis hátrányos.
Igen sok olyan mai „szentet” ismerhetünk (és nem volt ez másképp a régebbiekkel sem), akik úgy élik meg és hirdetik a megbocsátást és az elfogadást, hogy közben megtartják a kényelmes távolságot a többi embertől. Megfigyelhető, hogy egyedül élnek, netán kivonulva a városból is, akár a civilizációból is. Úgy pedig nem lehetetlen „szeretni” az egész emberiséget. Jó messzire van mindenki, aki hatással lehetne a hétköznapi életükre, így az elfogadás és a megbocsátás merőben elméleti eszme marad egy ilyen életvitelben.

Van két kedves ismerősöm. Az egyikük afféle kényszeres takarító, ahogy megitta a csésze kávét, rohan elmosogatni, eltörölni és helyére tenni a csészét. Olyan a lakása, mintha ott nem is lakna senki, még a porszemek is katonás rendben lebegnek, mivel földet érni nincs idejük, előbb levadássza őket. A másikuk úgy él, mint egy ősember (sem), morzsától a cigarettahamun keresztül a súlyosan használt zokniig minden a földre hull, és beletaposódik a szőnyegbe, ahol csendes rothadásnak indul. Átlagosan szocializált ember nem a takarítókat, hanem a katasztrófavédelmet hívná, ha meglátná a lakását. Nagyon kedvelem mindkettejüket, és semmi gondom azzal, hogy úgy élnek, ahogyan. Ám nincs is nehéz dolgom, hiszen egyikükkel sem élek egy fedél alatt, és nem is kell az ő életterükben tartózkodnom. De nem állíthatom, hogy teljes lelki békével bírnám, ha együtt kellene élnem bármelyikükkel!

Amint nem vagyunk egyedül, amint megjelenik az életünkben egy másik ember, annak a hatása mindenképpen állásfoglalásra késztet bennünket. Ha pedig ez a hatás számunkra bármilyen formában kellemetlen, a fent említett szép eszmék gyakorlati megvalósítása már nem is olyan könnyű.
És e ponton érvényessé válik a kérdés: képesek vagyunk meginni azt, amit prédikálunk, vagy azért néha „elszáll az agyunk”, és valamiféle ellenhatást fejezünk ki a nem kívánt hatással szemben? Valóban egy hangyányi kis fodrozódás sem történik a lelki békességünkben, és könnyedén ürítjük ki a szépséges eszmékkel teli poharat? Vagy inkább vegyünk vissza a prédikációból, hígítsuk élhetőre, ihatóra ahhoz, hogy képesek legyünk meginni azt, amit prédikálunk?

Úgy hiszem, többet ér a kongruencia, mint a prédikáció. Könnyebben megvalósíthatjuk az őszinteséget és az egyenességet is akkor, ha vállaljuk, picit hígabb és zavarosabb dolgot iszunk, mint a tiszta bor, hogy nem vagyunk tökéletesek, pláne nem vagyunk „szentek”. De amit vállalunk, azt tudjuk teljesíteni, és igen, meg tudjuk inni azt, amit prédikálunk.

Forrás: eletszepitok.hu Szerző: Major Virág

Beküldve:

Párkapcsolati alkalmasság – mitől függ? 

Biztosan hallottad már, hogy valaki azt mondja: „Én nem vagyok alkalmas párkapcsolatra.” És valóban! Vannak, akik számára párkapcsolatban lenni a világ legnagyobb kihívását jelenti. Egyszerűen képtelenek elköteleződni, vagy ha sikerül is, a harmónia messziről elkerüli őket. Ilyenkor automatikusan felmerül a kérdés, mi áll ennek a különös deficitnek a hátterében? Csak nem a gyerekkori élményeink? De bizony! Nézzük meg, mi minden befolyásolja, felnőve alkalmasak leszünk-e egy harmonikus párkapcsolatra?


1. Mit gondoltak a szüleid más emberekről?

Idézd fel, a családodban hogyan beszéltek másokról! Általában mi volt a szüleid véleménye pl. a szomszédokról, munkatársaikról vagy a tágabb család tagjairól? Vajon mindig szidták őket? Esetleg cinikusan vagy lenézően nyilatkoztak róluk? Vagy éppen ellenkezőleg, inkább elismerő és pozitív szavak hangzottak el, amikor másokról beszéltek. Hogyan viselkedtek, amikor összetalálkoztak valakivel az utcán? Kedvesen és érdeklődően vagy elutasítóan, esetleg szorongva élték meg a helyzetet?

Minden ember más. Ennek a másságnak a kezelését a szülői házban tanuljuk meg. Ott mutatják meg nekünk, hogyan reagáljunk: félelemmel teli visszahúzódással vagy nyitott kíváncsisággal. Felnőve ezt a reakciómódot visszük tovább párkapcsolatunkba is. A másik mienktől eltérő szokásai, véleménye, vágyai és viszonyulásai attól függően töltenek el félelemmel vagy kíváncsisággal, hogy gyerekként mit láttunk a szüleinktől. Az is nagyon fontos kérdés, vajon gyerekkorban mire irányították a figyelmünket: a különbözőségekre vagy a hasonlóságokra. Azt vették észre, ami másoktól elválaszt vagy azt, ami összeköt velük. Hogy ezt hogyan tudod eldönteni? Emlékezz csak vissza, hogyan fogalmaztak a szüleid, amikor pl. egy másik gyerekről beszéltek: 1. „Tudod, az a szemüveges kisfiú…” vagy 2. „Tudod, az a kisfiú, akinek pont olyan pólója van, mint neked…” Ezek a mondatok talán ártatlannak tűnnek, ám tudat alatt nagyon sok fontos üzenetet közvetítenek. Mi a fontos? Ami elválaszt, vagy ami összeköt? Ami azonos benned és bennem, vagy amiben különbözünk?

Aki már gyerekkorában megtanult a hasonlóságokra figyelni, annak felnőve is az lesz a természetes, így sokkal otthonosabban, sokkal komfortosabban érzi majd magát a társas kapcsolataiban is.

2. Mennyire volt nyitott vagy zárt a családod?

A családokat fizikai és lélektani határok veszik körül. A fizikai határt maga a lakás vagy a ház határai jelentik, amiben élnek. Falak, ajtók, ablakok, amiken belül otthon vannak. Az, hogy a fizikai határok mennyire zártak vagy nyitottak, a lélektani határok döntik el. A zárt családok ritkán vagy soha nem engednek be másokat az otthonukba. Nincsenek baráti és családi összejövetelek, a szomszédok nem járnak át, és ők sem csengetnek be hozzájuk egy kis lisztért, ha éppen elfogyott a kamrából. A zárt családokban a gyerekek nem hívják át magukhoz a barátaikat, nincsenek „ottalvós bulik”, mert a szülők számára egyszerűen elképzelhetetlen, hogy bárki „idegen” belépjen az intim szférájukba. A zárt családokban gyakoriak a tabuk, és szinte soha nem beszélgetnek az érzéseikről. Ezzel szemben a nyitott családokban örömmel látják a barátokat, élénk társasági élet zajlik, és a gyerekekben fel sem merül, hogy ne hívják meg magukhoz a barátaikat. A mások jelenléte így örömforrássá válik, amire felnőve is törekedni fognak.

3. Mennyire bízhattál meg a szüleidben?
Minden gyerek bizalomra van programozva. Amikor magatehetetlenül megszületik teljes mértékben szüleitől függ. Az ő feladatuk, hogy gondoskodjanak róla, kiszolgálják és kielégítsék minden szükségletét. Egy „elég jó szülő” képes arra, hogy érzékenyen reagáljon babája jelzéseire, azokat helyesen értelmezze, majd kiszámítható módon megadja a gyereknek azt, amire éppen szüksége van: megetesse, ha éhes, tisztába tegye, ha éppen arra van szüksége vagy ringassa, amikor azt igényli. Az érzékeny, kiszámítható és a szükségleteket kielégítő szülői gondoskodás következtében alakul ki a babában a bizalom érzése. Ezeknek a nagyon korai élményeknek a lenyomatát ugyan már csak a limbikus rendszerünk őrzi, ám a bizalommal kapcsolatban sok olyan emlékünk van, amire élénken emlékszünk. Az apa, aki rendszeresen „elfelejtett” megérkezni a láthatásokra, az anyuka, aki csak ígéri, hogy elviszi a gyerekét az Állatkertbe, ám soha nem kerít rá sort, arra tanít meg, hogy nem érdemes megbízni mások szavaiban, mert csak csalódás lesz a vége.
A be nem tartott ígéretek, a kiszámíthatatlanul bekövetkező események aláássák a hitet, hogy emberi kapcsolatainkban biztonságban érezhetjük magunkat. Ha hiányzik a biztonság, akkor hosszú távon maximum feszültséggel teli kapcsolatot tudunk kialakítani egy másik emberrel.

4. Mennyire bíztak benned a szüleid?
Egy gyereknek még nincs kialakult énképe. Amit magáról gondol, az kizárólag attól függ, hogy a szülei mit gondolnak róla. Ha anya és apa rajongva nézi csecsemőjét, akkor egy életre szólóan ellátja azzal a -pszichológusok által- nárcisztikus tüzelőanyagnak nevezett érzelmi munícióval, aminek segítségével felnőve stabil és pozitív énképet tud majd kialakítani. Az a szülő, aki bízik saját magában, aki kompetensnek érzi magát, az bízni fog a gyermekében is. Bátorítja a világ felfedezésére, támogatja új képességek elsajátításában. A bíznak bennem érzése azt üzeni a gyereknek: megbízható vagyok, uralom önmagam és a világot, így biztonságban érezhetem magam. Jó vagyok, és jó a világ, ami körülvesz, így félelemre semmi okom sincs.

forrás: maipszicho.hu, Orvos-Tóth Noémi, klinikai szakpszichológus

Beküldve:

Himalájai Utazás

Himalájai zarándoklat Indiában

 

Az emberekben ősidők óta él az igény az utazásra, a világ megismerésére. Egyesek az utazást kikapcsolódásra, pihenésre használják, míg mások szellemi tartalommal igyekeznek összekötni. Az Arany Hegy Alapítvány által szervezett utak egyfajta integrációi mindezeknek, így külső és belső utazás is egyben. A körülöttünk lévő világot és azon keresztül a belső világunkat is felfedezzük, megismerjük.

Az utazás, zarándoklat célja tehát a Himalája csodálatos világának felfedezésén túl önmagunk megismerése. Míg a 2017. tavaszi utunk Észak-Indiai szent városainak felfedezéséről szól, ezen út pedig a Himalájában való zarándoklatról, szent helyek meglátogatásáról.

Régóta közismert, hogy egy-egy csodálatos természeti látvány, nem is beszélve a szent helyek meglátogatásáról az emberi tudatot, szellemet is nyitja, emeli. Kiszabadítja az embert a hétköznapok forgásából, mintázataiból. Így a zarándoklattal együtt jár a tudati változás, szembesülés önmagunkkal, kondicionáltságunkkal és egyben lehetőség határaink átlépésére, világlátásunk kitágulására.

Régen a zarándoklás elsősorban gyalogos utazás volt, amely komoly erőpróba, nemegyszer veszélyes vállalkozás volt, amin elsősorban vallásos emberek vettek részt. Ma már nem veszélyes és nem is feltétlenül kapcsolódik vallásokhoz, azokon bárki részt vehet, de jellegéből adódóan lehet erőt, lelket próbáló. A zarándoklat egy tudatos lelki gyakorlat, mely megkívánja a zarándok aktív részvételét mind a külső mind a belső utazásban, hogy az út során megtisztuljunk, átalakuljunk.

A sok ezernyi szent zarándokhely közül a Himalája-régiót tekintik ma is a lelki gyakorlatokra legalkalmasabbnak, ahol számos szent hely található, s a szent folyamok is innen erednek, mint a Gangesz vagy a Jamuna. Emellett az „észak felé indulni” kifejezésnek misztikus jelentése is van, az északi irány a világról való lemondás, az abszolút igazság keresésének, a végső üdvösségnek szinonimája.

A szakrális helyek összekapcsolják a Földi és Égi dimenziókat, átmenetet jelentenek a zarándok számára az anyag és szellem között. Ennek fölismerése a spirituális érzékenységtől függ, ezért is nevezik azt tudatsíknak.

3 hetes zarándoklatunk 2017. június 03-24.

Repülővel érkezés Delhibe, India fővárosába, ahonnan egyből tovább utazunk Rishikeshbe, a jóga fővárosába. Itt már megízlelhetjük a Himalája látványát, ugyanakkor nyugati befolyásoltsága miatt lehetőségünk lesz finoman hozzászokni India atmoszférájához.

Innen utazunk Devaprayagba, egy szent helyre, ahol találkozik két folyó, az Alakandanda és a Bhagirathi, s egybekelésüktől innen hívják Gangesznek. A Gangesz folyam egyetemes tiszteletnek örvend Indiában. Úgy tartják, hogy a folyam képében az univerzumi teremtés ősvize ereszkedik alá a földre. Visnu lábaitól ered, Siva fején keresztül érkezik a földre a mennyei víz, ezért szakrális értelemben tisztító, bűnöket lemosó hatású a szent folyam.

Devaprayag a brahmanok, papok és sadhuk (világtól lemondott szerzetesek) lakhelye.

Következő állomásunk Badrinath, a hinduk egyik legfőbb zarándokhelye, mely csak egy pár hónapig látogatható az év során, a többi idő alatt elzárja a hó. Magassága 3300 méter, így itt eltöltünk két napot, hogy megszokjuk a magasságot, és hogy feltöltsön minket a hely energetikája. A több ezer éves tanítás, a Mahabharata is említi Badrinath-ot, valamint a környező hegyeket, mint az Égi energiával való eltöltekezés helyét. Lehetőségünk lesz nyílt meleg vizű forrásban megmártózni és megnézni a templomot, majd a környéket meglátogatni.

Egy 6 km-es gyalogtúra során eljutunk a 122 m magas Vasudhara vízeséshez, ahol a bátrabbak megfürödhetnek. Utunk során a láthatjuk a Himalája magasabb csúcsait és gleccsereit.

Innen lejjebb ereszkedünk Joshimath-ba, ahonnan másnap kezdődik a túra Kapelshwar-ba, ami Siva hajának temploma. Ez a hely arról híres, hogy meditálni járnak ide a szent emberek.

Dzsippel átmegyünk Govind Ghat-ba, ahonnan a 12 km-es nehéz terepű gyalogtúra vár minket felfelé Gangaria-ba (3049 m).  Az út során, aki nem bírja a felfelé emelkedő gyaloglást, öszvért igénybe lehet venni.

Másnap további gyaloglás vár ránk, elsétálunk a Virágok Völgyébe (Valley of Flowers), ahol várhatóan ezernyi kinyílt virág vár ránk. (Ajánljuk megnézni a róla elnevezett filmet előtte). Ez a nemzeti park része, ahol a kinn alvás nem engedélyezett így még este vissza kell térnünk Gangaria-ba.

Innen másnap egy kiadós séta során eljutunk Hemkund Sahib-hoz, ahol a 10. sikh mester éveket meditált 4329 méter magasan.

Másnap a 12 km-es gyalogtúra már könnyebb lesz, hiszen csak lefelé kell haladni. Ezért tovább is megyünk Joshimath-ba. Itt akit érdekel meglátogathatja a két legfőbb templomot Kalpavriksha-t és Narsingh-t, valamint sílifttel felmehetünk 1100 méterrel magasabban fekvő területre, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Himalája hegyeire és völgyeire.

Rishikesh-ben ismét eltöltünk egy napot levezetésképpen, ahol utoljára láthatjuk még a Gangeszt és a Himalája hegyvonulatait. Megnézzük a Gangesz tiszteletére rendezett Arthi-t és betekintést nyerhetünk a különféle sadhu és jóga ashramokba.

Majd visszautazunk Delhibe, ahol a két utolsó napot töltjük. Itt megnézzük a csodálatos Akshardham és Lótusz templomot és jut idő a bazárok feltérképezésére, szuvenírok és ajándékok vásárlására is.

A programváltozás jogát fenntartjuk.

Az út ára 1900 USA dollár, mely tartalmazza:
– a repülőjegyeket illetékkel együtt Budapest-Delhi-Budapest
– utazások Indián belül
– napi egyszeri fő étkezés
– szállás
– belépőjegyek, illetve engedélyek
– túravezetők díját magyar nyelvű tolmáccsal

Ha érdekeldődsz, kérjük elköteleződés nélkül írj e-mailt a renata.berki@gmail.com címre és ha úgy érzed, hogy érdekes lehet ismerősőd, barátaid számára is, akkor továbbíts ezen levelet.

Köszönjük

Szeretettel várunk:

Renáta, István és Ayama swami

Translate »