Címke: nyugalom

Beküldve:

12 dolog, hogy a tél is örömteljes legyen

Szerencsére a nagy fagyok még nem érkeztek meg hozzánk, így van egy kis időnk, hogy felkészülhessünk rájuk.

Egy kis energia ráfordítással, sokkal örömteljesebbé tehetjük az előttünk álló telet. Ha tudatosan állunk hozzá a különböző évszakokhoz, úgy a változást érdekesnek, élvezetesnek élhetjük meg, ahelyett, hogy csak elszenvednénk a különféle hatásait.

 

  1. 1. Fokozatosan szoktassuk magunkat hozzá a hidegebb időhöz.

Állítsuk be a lakásunk hőmérsékletét elsőnek arra a fokra, amit élvezünk, majd fokozatosan vegyük egy-két fokkal lejjebb pár naponként. A testünk így akklimatizálódni tud az alacsonyabb hőmérséklethez és nagyobb ellenállást generál a megfázás, influenza ellen. Tűrőképességünk növekszik, kevesebb lesz a sokk-hatás, mikor kimegyünk az utcára. Éjszakára takarózzunk jól be és a nappalinál vegyük 5 fokkal lejjebb a hőmérsékletet. Így jobban tudunk majd aludni is.

 

         2. Készítsük fel a házat/lakást a hideg időre

Amennyiben az ablakok nem zárnak megfelelően, tegyünk takarót a két ablak közé, vagy az ablak előtti párkányra. Sokkal kevesebbet kell fűtenünk, ha nem engedjük ki a meleget.

Nézessük át a kéményt, radiátort, konvektort, egyéb fűtőrendszert, hogy megfelelően működnek-e és tisztíttassuk ki őket.

Hozzuk be a virágokat az udvarról, erkélyről.

Szerezzük be/vagy készítsük elő a szükséges eszközöket. Hólapát, jégoldó, stb. Ne akkor keresgéljük, amikor már lehullott a hó és reggel indulnánk a munkába, de nem tudunk.

Zárjuk el a kinti csapokat, hogy ne fagyjanak el. Szedjük be a locsolót, a kútból a szivattyút, tegyük el a kerti bútorokat. Legyünk igényesek és mindent úgy pakoljunk el, hogy előtte megtisztítjuk, beolajozzuk, törődünk velünk.

Zárjuk el a légkondicionálót, nézzük meg, hogy biztosan nem maradt víz a rendszerében.

Takarítsuk ki a lehullott faleveleket az ereszcsatornából, hogy az eső és az olvadó hó el tudjon folyni.

 

  1. Tegyünk ki napsütéses képeket a falra, állítsunk be nyári erdőt, mezőt, növényeket ábrázoló képet a számítógép asztalára.

A nap és a nyári növényzet látványának hiánya hatással van a kedvünkre. A nyári képek felvidítanak, aktivitásra inspirálnak, energiát adnak. Cseréljük pár naponta a képeket, hogy elkerüljük a megszokást.

 

  1. Együnk melegítő ételeket.

Télen a szervezetünknek a nyáritól eltérő ételekre van szüksége. Együnk kevesebb nyers salátát (azért valamennyit együnk az enzimek miatt is), mert az tovább lassítja az anyagcserét és hűti a szervezetet. Együnk olyan ételeket, ami melegít, ami földies energiával tölt el minket. Ilyenek például a bab, sütőben sült krumpli, gyömbér. Együnk hagymát a bacilusok és vírusok kivédéséhez. Együnk dopamint, szerotonint növelő étkeket néha, mint a csokoládé, csicseriborsó.

  1. Tervezzünk téli szabadtéri tevékenységeket.

Fontos, hogy télen is legyünk a szabad levegőn. Menjünk el korcsolyázni, síelni, építsünk hóembert, kiránduljunk el a téli erdőbe. Öltözzünk fel rétegesen, védjük a fülünket, nyakunkat, ahol sok hőt veszítünk és a kirándulás után vegyünk forró fürdőt, igyunk meleg teát, hogy kényeztessük a testünket és visszaállítsuk az egyensúlyt.

 

 

  1. 6. Növénytermesztés télen a lakásban.

Télen is jó érzés és hasznos olyan növényeket enni, amiket magunk termesztünk. A lakásban is van lehetőségünk, hogy magokat csíráztassunk (elég egy tálca és egy konyharuha hozzá), ültessünk cserépben fűszernövényeket.

 

  1. Legyünk kapcsolatban télen is a természettel, tegyünk cserepes virágokat a lakás több pontjára

A virágok nem csak oxigént termelnek, de jelenlétükkel emelik is a hely energiaszintjét. Ránézve kapcsolódhatunk a jelen pillanattal, nyugalmat sugároznak felénk.

  1. Pótoljuk a vitaminokat.

Lehetőleg olyat, amit természetes alapanyagokból készítettek, zöldségekből-gyümölcsökből vontak ki. Télen kevesebb D vitamint kapunk a napfény hiánya miatt, kevesebb zöldséget-gyümölcsöt eszünk, ezért azokat pótolni szükséges. Ha lehet, keressünk többféle vitamint, ásványi anyagokat tartalmazó étrend-kiegészítőt és váltogassuk, hogy mikor melyiket szedjük be. Egészítsük ki ginzenggel, echinacheával, spirulinával és más immunerősítő növénnyel.

  1. Igyunk gyógynövényteákat.

Télen is figyelni kell, hogy megfelelő mennyiségű folyadékot vigyünk be a szervezetünkbe, hiszen a testünk nagy %-a vízből áll. Fontos, hogy milyen minőségű ez a folyadék, mert kihat az egészségünkre, meghosszabbíthatja életünket, hatással van kedélyállapotunkra, energiaszintünkre is. Ha lehet jó minőségű vízből (forrásvíz) készítsünk különféle gyógynövény teákat és azt igyuk napközben. Csipkebogyótea, ginseng tea, macsakakörömtea (az ízületeinket védi), stb. Rengetegfajta növényből válogathatunk. Legjobb, ha mindig más gyógynövényt használunk.

  1. Tornázzunk rendszeresen.

Télen is kell a testet mozgatni, az energiát keringetni, az izmokat tónusban tartani – vagy tovább fejleszteni. Reggelente mozgassuk át az éjszaka bemerevedett csontrendszert, ízületeket, 10 percet rászánva átmozgathatjuk az egész testet energetizálva és nyújtva azt. Hetente legalább egyszer-kétszer szánjunk rá 1.5-2 órát, hogy alaposabban megmozgassuk magunkat. Ez erősíti az immunrendszerünket is, feltölt minket dopaminnal ezért vidámságot kelt.

 

  1. Készítsük fel az autónkat a hidegre.

Tegyünk be fagyálló ablakmosót, cseréljük ki a gumikat télire, készítsük elő a jégkaparót, fújjuk be az kulcslyukakat az ajtón. Tegyünk be egy takarót az autóba.

  1. Készítsük fel a tudatunkat a befelé fordulásra

A tél sokak számára a melankóliát jelenti, a magunkba húzódást, a visszavonulást. A hideg idő, a napfény hiánya, a bezártság érzés, a folyamatos benn-tartózkodás tovább erősíti ezt a folyamatot.

Ezért fontos, hogy felkészítsük magunkat lelkileg is a pár hónapos téli időszakra.

Végezzünk rendszeresen olyan gyakorlatokat, melyek összekapcsolnak minket a Fénnyel. Végezzünk vezetett meditációt, vizionálást. Fókuszáljunk csukott szemmel a Napra és érezzük, hogy feltölt minket melegséggel.

Tudatosítsuk az introvertált magatartás előnyeit, nézzük meg, hogy mire tudjuk kihasználni saját életünkben ezt az időszakot. Miben szeretnénk elmélyedni, amire a nyári aktív időszakban nem volt időnk.

Ha azt érezzük, hogy kezdünk lecsúszni az örömteli melankóliába, a kedélyes szomorúságba, akkor használjunk fény terápiát.

Fordítsunk energiát az önismeretre, az önfejlesztésre, használjuk ki ezt az időszakot is a tudatosságunk növelésére.

írta: BR.

Beküldve:

A zen szerzetes – egy tanmese érzelmeink hatásáról

Sokat görcsölünk azon, ha valami nem úgy történik, ahogy szeretnénk – beleértve saját elhamarkodott reakciónkat is egy-egy kellemetlen helyzetben. Bosszankodunk, emésztjük magunkat, miközben valójában olyat várunk el magunktól – vagy éppen egy másik embertől –, ami emberi mivoltunkból fakadóan teljesíthetetlen.

Élt egyszer egy ember, aki nem kötődött senkihez és semmihez. Teljes nyugalomban élte az életét, semmi sem tudta kizökkenteni a lelki békéjéből. Amikor betörtek hozzá és kirabolták, a szeme sem rebbent. „De hát ellopták a szamaradat meg a pénzedet!” – mondták neki barátai értetlenkedve, mire ő csak ezt felelte: „Jól van, hadd vigye, neki biztos nagyobb szüksége van rá, mint nekem.”
Egyik nap váratlanul hazaérve a legjobb barátját találta összebújva feleségével, de ekkor is csak így szólt teljes nyugalommal: „Jajj, George, ne siess már, maradj csak, érezzétek jól magatokat, én elmegyek sétálni egyet.” Tényleg semmi nem tudta kizökkenteni. Egy idő után már a saját fiai is ellene fordultak, és lenézően vetették a szemére viselkedését: „Nem vagy az apánk, nem tudunk annak tekinteni!”
„Teljesen megértelek Titeket.” – mondta nyugodtan a férfi – „Igazatok van, ha helyettem inkább azt az embert hívjátok apának, én is úgy fogom majd hívni őt.”
Idővel aztán az összes rokona, barátja és ismerőse is elfordult tőle, így hát elment egy kolostorba, és ott folytatta békés életét. Az volt a feladata, hogy minden egyes nap rendezgesse a kolostor zen kertjét, megmaradó idejét pedig meditációval töltötte.
A kolostor más szerzeteseire is nagy hatással volt új társuk: már az is elég volt, hogy meditációja alatt közel üljenek hozzá, máris elárasztotta őket is a lelki béke. Ő pedig annyira egyensúlyban volt önmagával, annyira kizökkenthetetlen volt belső harmóniájából, hogy szinte már láthatatlanná vált.
Tudomást szerzett erről az emberről a Démonok Királya, és nagyon bosszantotta, hogy egy földi halandó ilyen megvilágosodott állapotban van. Hívatta is egyből három leghűségesebb démonját, és így szólt hozzájuk: „Hallottatok erről a láthatatlan szerzetesről? Csináljatok valamit ezzel az emberrel, hogy kibillenjen az egyensúlyából! Nem juthat el a Nirvánába!”
A három démon kétségbeesetten tiltakozott: „De hát már mindent megpróbáltunk! Láthatod, a legjobb barátját összehoztuk a feleségével, ellene fordítottuk a fiait, de minden hiába!”
„Nem érdekel, csináljatok valamit! Földi halandó nem surranhat át a halhatatlanságba!” – utasította őket dühösen a Démonok Királya.
Így hát nem volt mit tenniük, elrepültek a kolostorba, hogy megtalálják a szerzetes gyenge pontját. Figyelték őt napokon, heteken keresztül, ám minden próbálkozásuk hiábavalónak bizonyult. Az egyik démon ráadásul túl közel ült hozzá, és már kezdett ő is meditatív állapotba kerülni, amikor társai gyorsan elráncigálták onnan. Folytatták próbálkozásaikat, ám teljesen fölöslegesen tették: a szerzetes csak rendezgette a zen kertet, egy hatalmas fenyőfa alatt ülve meditált, és teljes lelki békében töltötte napjait.
Egy napon aztán hatalmas szél támadt, ami letört egy pici ágacskát a fenyőfáról. Abban a pillanatban, ahogy az ágacska a homokba hullott, a szerzetes hirtelen kizökkent meditatív állapotából, kinyitotta a szemét, mordult egyet, majd felállt, és kihajította az ágacskát a kertből. Ezután visszaült, és folytatta meditációját.
A démonok ekkor egymásra néztek, majd tenyerüket dörzsölve elvigyorodtak. „Megvan!”
Azzal beugráltak a zen kertbe, elkezdtek dalolva táncikálni, és feltúrták az egészet. A szerzetest iszonyatos düh árasztotta el, szinte tüzet okádott, és ordítozva kergette a démonokat. Társai megdöbbenve nézték az esetet: nem értették, hogy az az ember, akit igazi példaképnek, megvilágosodott istenségnek tekintettek, hogy juthatott ilyen önkívületi állapotba.
Pedig a válasz egyszerű: ő is ember, mint mindannyiunk. Egy isteni játék részesei vagyunk, amiben törekedhetünk a tökéletességre, de mindannyiunknak van egy ágacskája.
*****
Sokszor megfeledkezünk saját sebezhetőségünkről – és másokéról is. Azt hisszük, hogy tökéletesen tudunk kezelni minden egyes helyzetet, és ezt általában el is várjuk magunktól és a környezetünktől. Pedig nincs az az ember – legyen bármennyire is bölcs és higgadt –, akinek sikerülne elérnie a tökéletességet. Vagy talán éppen tökéletlenségünkkel együtt vagyunk tökéletesek.
Mindenkinek van egy ágacskája… neked mi az?
Forrás: hasznaldfel.hu

Translate »