Hogyan változtatott meg India három hét alatt?

Belső utazás

Hihetetlen, milyen változatos ez a bolygó. Hihetetlen, hogy milyen sokfélék az emberek, a kultúrák. Az eddig ismert formák, szavak többnyire értelmüket vesztették itt. A tájékozódó képességem, ami az európai-magyar viszonyokra épült sokszor csődöt mondott. Éreztem, hogy az agyam gőzerővel dolgozik, hogy újabb viszonyítási pontokat találjon. Pedig milyen jó lett volna, ha feladja…

Többször előfordult, hogy nem találtam meg azt a kis boltot, ahol pár órával azelőtt jártam. Mintha eltűnt volna nyomtalanul. Néha kiderült, hogy mégsem ilyen misztikus a dolog, csak amiben biztos voltam, annak az információnak a fele bizonyult igaznak. Valószínűleg ez Magyarországon sincs másként, csak itt finomabban el van rejtve.

Az indiai út megváltoztatta a véleményem a vallásokról. Eddigi életemben találkoztam néha olyan emberrel, aki teljesen hisz a vallásában, vagy önmaga által felállított hitrendszerben. Indiában azonban részese lehettem annak, hogy az Isten felé teljes gyermeki odaadással fordulnak. Indiában sok-sok templom élő hely, nem lehajtott fejjel lépünk be, hanem az életöröm tölti meg. Eddig azt gondoltam, hogy a vallás egy felesleges része a kultúrának, a spiritualitásnak. Itt megláttam, hogy mennyire fontos és építő lehet.

Felismertem azt a mintát magamban, ami összehasonlítja önmagamat vagy a hozzám közelálló embereket a többiekkel. Folyton megkülönböztet, minden egyes szempárba belenézve. Ez a minta falakat épít közém és a világ közé. Sokkal élvezetesebbé vált az élet, mikor elkezdtem a hasonlóságokra fókuszálni. Ez a hozzáállás aktívabbá, barátságosabbá és nyitottabbá tesz.

Nagyon sok szempárba néztem bele és jó alkalom volt ez arra, hogy az érzékenységemet növeljem. Segített megérezni, hogy milyen a szempár tulajdonosának kisugárzása, szándéka. Szavak nélkül, vagy ha nem értem mit mond hindiül az illető, sokkal könnyebb a mögöttes tartalomra figyelni. Segített oldani az előítéleteimet például Jwalamukiban az a motoros ember, akiről azt gondoltam, hogy na őrá már igazán nem nézek rá, mert biztos durva ember. Közelebb értem hozzá, felvette velem a szemkontaktot, egymásra mosolyogtunk, és elszégyelltem magam.

Volt egy olyan előrevetített képem, hogy milyen jókat fogok meditálni, mert hát India… Ehhez képest passzív-üldögélős meditációra kevés alkalom nyílt. Fizikailag és mentálisan is nehéz volt számomra meditálni a az erős zajok, a hirtelen változások és a sok feldolgozandó benyomás miatt. E helyett sokkal inkább az éberség, a szemlélődés és a tudatosság-jelenlét volt erőteljes.

Varanasiban otthagytam pár félelmemet. A sikátorokban sétálva este, és egy szent helyen, ahova általában csak hindukat engednek be, kivéve, ha szerencsenapod van. Nekem nem volt, viszont erősen próbálkoztam. A katonákkal el kellett beszélgetnem, és vállaltam a szembenállást a hatalmukkal. Kicsit felzaklatott, de nem blokkolt le az agyam, egyenrangúnak éreztem magam velük. Bár nem engedtek be a belső szentélybe, a szélsőben viszont szívesen fogadtak, betettem a shiva lingamra a virágfüzérem, kaptam egy karma szalagot, hiába mutogattam, hogy már van egy másik. Megkongattam az összes harangot. Találtam egy erős védő istenséget, mellette egy mantrázó emberrel. Odatelepedtem a másik oldalra és hirtelen megjött egy mély belső nyugalom, kontrasztban azzal, hogy körülöttem mindenki zajos, tevékeny és színes. A szállás felé tartva elbeszélgettem egy hoteltulajdonossal, amíg egy felé vitt az utunk.

Az útra készülve nem néztem utána a felkeresendő helyeknek, mert nem akartam semmilyen előképet, elvárást beletenni a fejembe. Már tapasztaltam, hogy ez még így is szinte lehetetlen, és most is megtörtént! Egy dologban voltam biztos, hogy a Himalájában felmegyek a Triundra. (Ekkor még nem tudtam, hogy ez az elvárásom.) E helyett 2 fantasztikus gyógyító szikla jutott, mert a közös túra napján beteg voltam. Örültem, hogy könnyen el tudom engedni ezt az akarást. Persze olyan harmatgyenge voltam, hogy egy tálka rizst fél óráig tartott megenni. Így könnyű dolgom volt.

Másként, néha harsányabban, mégis egyszerűbben élnek, mint mi. Néha az volt az érzésem, hogy ez egy időutazás is egyben. Mikor látom az asszonyokat nehéz terheket cipelni a fejükön, a lovasfogatokat, a földön ülő vagy fekvő embereket, a mestereket dolgozni a kis utcára nyíló ajtótlan műhelyükben, a sok műemlék épületet, a bazárokat, a színes ruhákat, a templomokat és a szűk sikátorokat.

 Számomra kinyitott egy átjárót a világba.

Szilvi

Rendszeresen szervezünk csoportos utazást India különböző területeire.

A legközelebbi csoportos utazás ugyanezekre  a helyekre: 2017. április 08-24.

Amennyiben szeretnél csatlakozni a következő útra, kérjük írj a renata.berki@gmail.com címre.

Mi az élet? – felfedezés az El-Camino-n

Mi az élet?

Itthon, biztonságban lenni? Körülvenni magunkat olyan dolgokkal, amikről azt hisszük, hogy boldogságot kapunk? Teljes kényelemben élni a hétköznapjainkat, minél kevesebb problémával? Karnyújtásnyira lenni ételtől, italtól, tévétől, rádiótól? Valóban ez az élet?

De van-e így fejlődés?

Tudsz-e úgy tanulni valamit magadról vagy a világról, hogy minden a lábaid előtt hever? A camino az egyik legnagyobb leckét adta számomra: hogyan találom fel magam, ha mindaz nincs, amit megszoktam? Úgy, hogy nem volt más választásom, fel kellett találnom magam minden helyzetben. Az egész azzal indult, hogy a sétával szépen visszaálltam egy emberi léptékre. Nem autóval száguldoztam egyik helyről a másikra, hanem ahogyan elődeink, szép lassú léptekkel haladtam.

Volt időm közben átgondolni ezt-azt és olyan kérdésekre fókuszálni, amiket itthon bizony nem egyszer inkább halogattam, mondván, hogy most más dolgom van. Ott bizony nem volt más dolgom.

De nem is volt célom kibújni a gondolatok alól, amik maguktól jöttek, ha akartam, ha nem. Pedig nem terveztem én el, hogy aznap min fogok gondolkodni, csak hát a helyzetek, emberek, tájak valahogy mindig felhoztak egy-egy megoldásra váró helyzetet. Aztán ott volt az időjárás. Itthon sokszor nézem meg, hogy mi várható a héten. Az úton nem törődtem vele, mi lesz, úgysem tehettem ellene semmit. Ha esett, esőkabátba bújtam, ha meleg volt, levetkőztem. Egyáltalán nem bosszantott az időjárás, ami itthon azért sokszor előfordult. Tudtam, hogy úgysem tudok változtatni rajta, így is, úgy is mennem kell tovább. Így aztán mentem, ha esett, ha fújt.

A szállások minősége sem zaklatott fel, örültem, hogy végre ágy van fáradt testem alatt és nem az számított, milyen környezetben hajtom álomra a fejem. Egy idő után szinte minden mindegy volt és kezdtem érezni, hogy ez a való élet, nem az, amit mi otthon elhitetünk magunkkal, körülpakolva hasznosnak és nélkülözhetetlennek tűnő dolgokkal.

Az igazi élet bizony ott kezdődik, ahol a ragaszkodásunkat letesszük.

S ahogy egyre messzebb sétáltam, ragaszkodásom is úgy múlt el. Az út végére megelégedtem azzal, ha le tudtam feküdni bárhová, tudtam enni egy falat bármilyen ételt és legalább víz folyt a csapból, ha nem is meleg. Kapcsolatba kerültem a természettel és önmagammal. Szép lassan megláttam azt, amit addig a sok magam köré pakolt tárgy eltakart.

Az életet.

Forrás: Molnár Regina. Facebook: Kagyló és hátizsák

Himalájai Utazás

Himalájai zarándoklat Indiában

 

Az emberekben ősidők óta él az igény az utazásra, a világ megismerésére. Egyesek az utazást kikapcsolódásra, pihenésre használják, míg mások szellemi tartalommal igyekeznek összekötni. Az Arany Hegy Alapítvány által szervezett utak egyfajta integrációi mindezeknek, így külső és belső utazás is egyben. A körülöttünk lévő világot és azon keresztül a belső világunkat is felfedezzük, megismerjük.

Az utazás, zarándoklat célja tehát a Himalája csodálatos világának felfedezésén túl önmagunk megismerése. Míg a 2017. tavaszi utunk Észak-Indiai szent városainak felfedezéséről szól, ezen út pedig a Himalájában való zarándoklatról, szent helyek meglátogatásáról.

Régóta közismert, hogy egy-egy csodálatos természeti látvány, nem is beszélve a szent helyek meglátogatásáról az emberi tudatot, szellemet is nyitja, emeli. Kiszabadítja az embert a hétköznapok forgásából, mintázataiból. Így a zarándoklattal együtt jár a tudati változás, szembesülés önmagunkkal, kondicionáltságunkkal és egyben lehetőség határaink átlépésére, világlátásunk kitágulására.

Régen a zarándoklás elsősorban gyalogos utazás volt, amely komoly erőpróba, nemegyszer veszélyes vállalkozás volt, amin elsősorban vallásos emberek vettek részt. Ma már nem veszélyes és nem is feltétlenül kapcsolódik vallásokhoz, azokon bárki részt vehet, de jellegéből adódóan lehet erőt, lelket próbáló. A zarándoklat egy tudatos lelki gyakorlat, mely megkívánja a zarándok aktív részvételét mind a külső mind a belső utazásban, hogy az út során megtisztuljunk, átalakuljunk.

A sok ezernyi szent zarándokhely közül a Himalája-régiót tekintik ma is a lelki gyakorlatokra legalkalmasabbnak, ahol számos szent hely található, s a szent folyamok is innen erednek, mint a Gangesz vagy a Jamuna. Emellett az „észak felé indulni” kifejezésnek misztikus jelentése is van, az északi irány a világról való lemondás, az abszolút igazság keresésének, a végső üdvösségnek szinonimája.

A szakrális helyek összekapcsolják a Földi és Égi dimenziókat, átmenetet jelentenek a zarándok számára az anyag és szellem között. Ennek fölismerése a spirituális érzékenységtől függ, ezért is nevezik azt tudatsíknak.

3 hetes zarándoklatunk 2017. június 03-24.

Repülővel érkezés Delhibe, India fővárosába, ahonnan egyből tovább utazunk Rishikeshbe, a jóga fővárosába. Itt már megízlelhetjük a Himalája látványát, ugyanakkor nyugati befolyásoltsága miatt lehetőségünk lesz finoman hozzászokni India atmoszférájához.

Innen utazunk Devaprayagba, egy szent helyre, ahol találkozik két folyó, az Alakandanda és a Bhagirathi, s egybekelésüktől innen hívják Gangesznek. A Gangesz folyam egyetemes tiszteletnek örvend Indiában. Úgy tartják, hogy a folyam képében az univerzumi teremtés ősvize ereszkedik alá a földre. Visnu lábaitól ered, Siva fején keresztül érkezik a földre a mennyei víz, ezért szakrális értelemben tisztító, bűnöket lemosó hatású a szent folyam.

Devaprayag a brahmanok, papok és sadhuk (világtól lemondott szerzetesek) lakhelye.

Következő állomásunk Badrinath, a hinduk egyik legfőbb zarándokhelye, mely csak egy pár hónapig látogatható az év során, a többi idő alatt elzárja a hó. Magassága 3300 méter, így itt eltöltünk két napot, hogy megszokjuk a magasságot, és hogy feltöltsön minket a hely energetikája. A több ezer éves tanítás, a Mahabharata is említi Badrinath-ot, valamint a környező hegyeket, mint az Égi energiával való eltöltekezés helyét. Lehetőségünk lesz nyílt meleg vizű forrásban megmártózni és megnézni a templomot, majd a környéket meglátogatni.

Egy 6 km-es gyalogtúra során eljutunk a 122 m magas Vasudhara vízeséshez, ahol a bátrabbak megfürödhetnek. Utunk során a láthatjuk a Himalája magasabb csúcsait és gleccsereit.

Innen lejjebb ereszkedünk Joshimath-ba, ahonnan másnap kezdődik a túra Kapelshwar-ba, ami Siva hajának temploma. Ez a hely arról híres, hogy meditálni járnak ide a szent emberek.

Dzsippel átmegyünk Govind Ghat-ba, ahonnan a 12 km-es nehéz terepű gyalogtúra vár minket felfelé Gangaria-ba (3049 m).  Az út során, aki nem bírja a felfelé emelkedő gyaloglást, öszvért igénybe lehet venni.

Másnap további gyaloglás vár ránk, elsétálunk a Virágok Völgyébe (Valley of Flowers), ahol várhatóan ezernyi kinyílt virág vár ránk. (Ajánljuk megnézni a róla elnevezett filmet előtte). Ez a nemzeti park része, ahol a kinn alvás nem engedélyezett így még este vissza kell térnünk Gangaria-ba.

Innen másnap egy kiadós séta során eljutunk Hemkund Sahib-hoz, ahol a 10. sikh mester éveket meditált 4329 méter magasan.

Másnap a 12 km-es gyalogtúra már könnyebb lesz, hiszen csak lefelé kell haladni. Ezért tovább is megyünk Joshimath-ba. Itt akit érdekel meglátogathatja a két legfőbb templomot Kalpavriksha-t és Narsingh-t, valamint sílifttel felmehetünk 1100 méterrel magasabban fekvő területre, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Himalája hegyeire és völgyeire.

Rishikesh-ben ismét eltöltünk egy napot levezetésképpen, ahol utoljára láthatjuk még a Gangeszt és a Himalája hegyvonulatait. Megnézzük a Gangesz tiszteletére rendezett Arthi-t és betekintést nyerhetünk a különféle sadhu és jóga ashramokba.

Majd visszautazunk Delhibe, ahol a két utolsó napot töltjük. Itt megnézzük a csodálatos Akshardham és Lótusz templomot és jut idő a bazárok feltérképezésére, szuvenírok és ajándékok vásárlására is.

A programváltozás jogát fenntartjuk.

Az út ára 1900 USA dollár, mely tartalmazza:
– a repülőjegyeket illetékkel együtt Budapest-Delhi-Budapest
– utazások Indián belül
– napi egyszeri fő étkezés
– szállás
– belépőjegyek, illetve engedélyek
– túravezetők díját magyar nyelvű tolmáccsal

Ha érdekeldődsz, kérjük elköteleződés nélkül írj e-mailt a renata.berki@gmail.com címre és ha úgy érzed, hogy érdekes lehet ismerősőd, barátaid számára is, akkor továbbíts ezen levelet.

Köszönjük

Szeretettel várunk:

Renáta, István és Ayama swami

Translate »