Egészségügyi előnyök
A vegetáriánus életmód (az étrenden kívül fontos, hogy többnyire nem dohányoznak, nem isznak alkoholt és kávét, nagyobb figyelmet fordítanak az aktív mozgásra, valamint a pihenésre és az önfejlesztésre) csökkenti egyes krónikus megbetegedések előfordulási gyakoriságát, javíthatja a várható élettartamot. Kevesebb az elhízás, a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri megbetegedés, az epe- és vesekövesség, a diabetes és egyes daganatos betegségek (vastagbélrák, emlőrák, tüdőrák). A vegetáriánus konyha fontos jellemzője az is, hogy az élelmiszerek, nyersanyagok feldolgozása, az ételek elkészítése során a lehető legkíméletesebb eljárásokat alkalmazzák, valamint előnyben részesítik a természetes forrásból származó adalékanyagokat.
Általános élettani hatások
A korábban emésztésre fordított energia egy része felszabadul, a méregtelenítés hatékonyabb, az alvásigény csökken. A mentális teljesítőképesség javul, a szellemi állapot tisztább lesz, az idegrendszeri állapot stabilizálódik.
– Vérnyomás: a magas vérnyomás kialakulásában az elhízás, a magas só fogyasztás is szerepet játszik. Ezek a momentumok nem jellemzőek a vegetáriánusoknál, ezért a magas vérnyomás előfordulása is ritkább lehet.
– Daganatos megbetegedések: az emlőrák kialakulását az elhízás, a sok zsiradék- és koleszterin-bevitel, vastagbélrák kialakulását a kevés rost- és karotinod-fogyasztás, a magas zsírbevitel is elősegíti. A dohányzás a tüdőrák kialakulásának kockázatát nagymértékben növeli. Mindezek nem jellemzőek a vegetáriánusokra, ezért e betegségek előfordulásának gyakorisága is kisebb.
– Cukorbetegség: a II. típusú diabetes ritkábban fordul elő, ami az elhízottak kisebb arányával magyarázható.
– Szív- és érrendszeri megbetegedések: előfordulásuk alacsonyabb gyakoriságának az oka, hogy a vegetáriánusoknál a vér összkoleszterin és LDL-koleszterin szintje alacsonyabb, mint a vegyesen táplálkozóké (ahol jellemző a túlzott koleszterin- és telítettzsiradék-bevitel és az alacsony rostfogyasztás). Természetesen az ajánlott (300 mg/nap), illetve ez alatti koleszterinfogyasztás nem jellemző azokra az ovo- és ovo-lakto vegetáriánusokra, akik a húst minden esetben tojással pótolják.
– A növények számos olyan értékes tápanyagot tartalmaznak, (pl.: a C-vitamin, E-vitamin, béta-karotin, cink, réz, vas, mangán, szelén), amelyeknek jelentős védő hatásuk van, s a szervezet megfelelő működéséhez nélkülözhetetlen anyagok.
Környezetvédelmi előnyök
A Föld védelme érdekében sokat tehetünk, ha nem fogyasztunk hús ételt. Az ózonréteg vékonyodására, az üvegházhatásra, globális felmelegedésre nagymértékben káros hatással van az állatok (főként szarvasmarha, sertés és baromfi) tartásával kapcsolatosan keletkező gázok. Az állattakarmányok termesztése kiégeti a talajt, melyben évekig nem lehetséges más emberi fogyasztásra alkalmas növényt termeszteni.
Társadalmi előnyök
Az a vízmennyiség, amit a élelmezésre nevelt állatok itatásához használnak elég lenne ahhoz, hogy a Földön egyetlen embernek se kelljen ivóvíz hiányában meghalnia.
Amennyiben azt a területet, melyen a szarvasmarha, sertés és baromfi részére megtermelt takarmányt termelnek arra használnák, hogy emberi fogyasztásra alkalmas növényeket termesszenek, akkor minden embernek lenne elegendő élelmiszere. Jelenleg minden 6. percben éhen hal valaki a Földön.
A vegetáriánus táplálkozás veszélyei
– Fehérjeszükséglet fedezése:
Legfontosabb az esszenciális aminosavak megfelelő mennyiségben és arányban történő bejuttatása a szervezetbe. A növényi fehérjék esetében néhány esszenciális aminosav hiányzik, vagy olyan kis mennyiségben szerepel az emberi szervezet számára szükségeshez képest, hogy nem nevezhető teljes értékű fehérjeforrásnak. A sokáig teljes értékűnek kikiáltott szójafehérje is metioninhiányos. A lakto- illetve ovo-lakto, valamint a szemivegetáriánusok esetében a megfelelő fehérjeminőséggel és mennyiséggel nem szokott gond lenni. A szélsőségesebb irányzatok: gyümölcsevők, nyerskoszton élőknél, valamint a nem megfelelően összeállított szigorú vegán étrenden lévőknél hosszú távon jelentkezhetnek a fehérjehiány okozta betegségek. A növények megfelelő párosításával, változatos felhasználásával a vegán típusú étrend is összeállítható úgy, hogy a szükséges esszenciális aminosav bevitel egy időben és megfelelő arányban kerüljön a szervezetbe. Ennek feltétele az étrend szakszerű összeállítása, hiszen fontos, hogy az illető tisztában legyen a párosítással, aminek a lényege, hogy az adott nyersanyag limitáló aminosava a vele párba kerülő nyersanyagban szerepeljen. Kiegyensúlyozott aminosav-bevitel biztosítható, ha a következő nyersanyagokat egy étkezésen belül fogyasztjuk el:
– teljes kiőrlésű búza + hüvelyes + mogyoró
– barna rizs + hüvelyesek
– kukorica + hüvelyesek
– kukorica + szója
– tej + búza
– tej + barna rizs
Az aminosavak hasznosulásához, beépüléséhez megfelelő energia bevitelére is szükség van.
– Vas:
a vas a hemoglobin fontos alkotórésze, amely megköti az oxigént, és így annak szállításában nélkülözhetetlen. A vas az állati eredetű élelmiszerekből sokkal jobban (20-30%) felszívódik, mint a növényi eredetű (1-3%) élelmiszerekből. A vas felszívódását elősegíti a C-vitamin és a folsav (számos zöldség és gyümölcs gazdag forrása a fenn említetteknek. A fitátok, amelyek a rostokat bőségesen tartalmazó nyersanyagokban fordulnak elő, viszont gátlólag hatnak a vas felszívódására.) Vasszükségletünk fedezésére növényi szerves vasforrások a bab, lencse, teljeskiőrlésű búzaliszt, zabliszt, kemény héjú gyümölcsök, petrezselyem, gabonapelyhek.
– Kalcium:
a legfontosabb kalciumforrást a tej- és tejtermékek jelentik. Az ezen élelmiszereket, nyersanyagokat nem tartalmazó étrendet követők között gyakori a csontritkulás, a csonttömeg csökkenése, ugyanis a növények nagy része csekély mennyiségben tartalmaz kalciumot, viszont a vegán étrend gazdag a kalcium felszívódását gátló anyagokban (oxálsav, fitin). A csontritkulás látható, illetve fájdalmas következményei csak 10-20 vagy akár 30 év múlva jelentkeznek, ezért ügyelni kell rá, hogy a szükséges kalciumot mindig bevigyük a szervezetünkbe.
– B12-vitamin:
ez a vitamin kizárólag állati eredetű élelmiszerekből kerül a szervezetbe. A napi szükséglet 20%-a tejből és tejtermékekből, 10%-a tojásból származhat. Ebből következik, hogy a semmilyen állati eredetű terméket nem fogyasztó vegánoknál B12-vitamin-hiány alakulhat ki, ha nem pótolják külső forrásból, de a lakto- és ovo-vegetáriánusoknál is kevés mennyiség kerül a szervezetbe. B12-vitaminhiány esetén vérképzésbeli, idegrendszeri, valamint gyomor-bélrendszeri zavarok is bekövetkezhetnek.
– Ártalmas anyagok:
A kizárólag vagy túlnyomórészt növényi eredetű táplálékot fogyasztóknak számolniuk kell azzal, hogy a növényi eredetű táplálékokban is előfordulnak ártalmas anyagok, akkor is, ha biotermelés útján állították elő azokat. Ezenkívül számolni kell azzal, hogy napjainkban a zöldség- és gyümölcstermesztés már nem biztosítja azokat a feltételeket, mint régebben. A talaj minősége romlott, az ártalmas ipari szennyeződések (talajvíz, folyók vizei, műtrágyázás, növényvédő szerek használata, levegő szennyezettsége) károsan hatnak minden Földi létre. A növények több-kevesebb nitrátot tartalmaznak, attól függően, hogy a talajt milyen mértékben kezelték nitrogéntartalmú műtrágyával. Egyes növények különösen hajlamosak a nitrát felhalmozására (pl. sóska, paraj, sárgarépa, retek, cékla, zeller, karalábé)
A világ vallási írásainak útmutatásai
Az emberiség írott történelméből, leginkább a vallások (hinduizmus, buddhizmus, iszlám, kereszténység és zsidó hit stb.) és különféle közösségek (pl. Pithagoreánusok) tanításaiból tudhatjuk, hogy a vegetarianizmus létező, többé vagy kevésbé alkalmazott gyakorlat volt. Majd minden vallás ad rendeléseket a táplálkozással kapcsolatban, s a húsevés nagymértékű korlátozása vagy kerülése nagyon sok vallás gyakorlatának a része (volt).
Kereszténység és Zsidó hit
A „nem betű szerinti”, következetes Bibliaértelmezés valamint az apokrif írások (pl. Az Esszénus Béke Evangélium) alapján hihető és következtethető, hogy az isteni rendelést követve Jézus és a korai keresztények is vegetáriánusok voltak (Keresztény vegetáriánusok).
Buddhizmus
„Aki a saját boldogságát keresve élőlényeket büntet vagy öl – akik szintén a boldogságra vágynak – az nem fogja megtalálni a boldogságot a halál után.” – Dhammapada
Iszlám
„Bárki, aki kedves az alacsonyabb rendű teremtményekhez, az magához kedves.” – Mohamed próféta
Hinduizmus
„A következő személyeket tartják az állat gyilkosának: az aki megengedi, aki megöli, aki feldarabolja, aki megveszi, vagy aki eladja, aki elkészíti, aki felszolgálja, és aki megeszi.” – Manuszmriti 5,51
Védikus nézőpont
Az indiai védikus írások követői – beleértve a nyugaton élő Krisna hívőket is, mind követik az ahimsa, az erőszak-nélküliség tanítását. Ez azt is jelenti, hogy nem fogyasztanak olyan ételeket, amelyeknek megszerzése mások számára fájdalommal, erőszakkal jár. A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda, a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetének alapító tanítómestere így nyilatkozott:
„Mivel teremteni sem tudunk, így egyetlen élőlény elpusztításához sincs jogunk. Ezért tökéletlenek azok az ember alkotta szabályok, melyek különbséget tesznek. Isten törvényei szerint egy állat megölése éppolyan büntetést érdemel, mint egy emberé. Akik a kettő között különbséget tesznek, saját törvényeket agyalnak ki.” Swami Prabhupada
Vegetarianizmus Japánban és Kínában
Gishi-wajin-den, egy Japánról szóló, Kínában íródott történelemkönyv a I. e. III. századból azt írja: „Nincsenek tehenek, lovak, tigrisek, leopárdok, kecskék, szarkák abban az országban. A klíma mérsékelt és az emberek friss zöldségeken élnek mind nyáron, mind télen.” Írja még, hogy „az emberek halat és kagylókat fognak a vízből”. A régi japánok friss zöldségeket, valamint rizst és más gabonaféléket ettek alapélelemként. Magukhoz vettek még egy kis halat, kagylót, de csak egy kevés húst.
Néhány száz évvel később, a Buddhizmus megérkezett Japánba, hogy a vadászat és a halászat tilalmával együtt elterjedjen a japán nép között. 676-ban Tenmu japán uralkodó rendeletet hozott megtiltva a halak és rákok, valamint a hús és a baromfi fogyasztását. Később 737-ben a Nara időszak alatt, Seimu uralkodó jóváhagyta a hal és a rák fogyasztását. A Nara időszak 1200 éve alatt, egészen a XIX. sz. második felében bekövetkező Meiji restaurációig, a japánok vegetáriánus ételeket fogyasztottak. Rendszerint alapételként rizst ettek, babot és zöldségeket. Csak rendhagyó alkalmakkor vagy ünnepeken fogyasztottak halat. E körülmények között a japánok kifejlesztették a vegetáriánus konyhaművészetet, Shojin Ryoiri-t (ryori konyhát vagy főzést jelent).
A „shojin” a szanszkrit “vyria” japán fordítása, a jelentése pedig „jóban lenni az istenekkel, és távol tartani a gonoszt”. A Tendai-shu és a Shingon-shu buddhista szekták alapító papjai, akik a IX. században, Kínában tanultak a szektaalapítás előtt, továbbadták a kínai templomok vegetáriánus főzési gyakorlatát, ami szigorúan Buddha tanításaihoz igazodott. A XIII. században Dogen, a Zen Soto szektájának alapítója, hivatalosan megalapította a Shojin Ryori-t vagy japán vegetáriánus konyhát. Dogen a Zen tanításait Kínában, a Sung dinasztia idején tanulmányozta és tanulta. Rögzítette az egyszerű vegetáriánus élet étrendi szokásainak szabályait, mint az elme pallérozásának egy feltételét.
A buddhista tanítás nem az egyetlen forrása a vegetarianizmus elterjedésének Japánban. A XIX. sz. végén Dr. Gensai Ishizuka megjelentetett egy tudományos könyvet egy étkezési kúráról, amelyben támogatta a vegetáriánus főzést nagy hangsúlyt helyezve a barna rizsre és a zöldségekre. A módszerét Seisyokunak (Makrobiotika) nevezte el, mely olyan ősi kínai filozófiákon alapult mint a Ying-Yang és a Taoizmus tanításai. Ma néhány ember az elméletét a megelőző gyógymód ígéretének tartja. Japán makrobiotikusok az étkezés felének a barna rizst ajánlják zöldségekkel, babbal, és tengeri moszattal, valamint egy kis mennyiségű hallal.
A japánok kb. 130 évvel ezelőtt kezdtek el húst enni, és ma szenvednek az őket nyomorító betegségektől, melyeket a túlzott állati zsiradék bevitele, a mezőgazdasági vegyszerek és adalékanyagok által okozott lehetséges kockázatok okoznak. Ez a természetes és biztonságos ételek felé tereli őket, arrafele, hogy újra a hagyományos japán konyha szerint étkezzenek. 1993-ban alakult meg a Japán Vegetáriánus Társaság (NPO), az állati jogok védelmében, természetvédelmi ügyek, a 3. világ éhezői és az emberi egészség érdekében alakult. A társaság tagjai készek szembe nézni ezekkel a dolgokkal mind Japánban, mind a világban.
Egy vegetarianizmussal kapcsolatos buddhista látásmód
írta Lin Ching Shywan
Miért pártolják a buddhisták a vegetarianizmust? A fő ok a „könyörületesség” és mert nem tudják elviselni, hogy élőlények húsát megegyék. Hitünk a karmában azt mondja, hogy végül meg kell szenvednünk a gonosz tetteink következményeit. Egy buddhista szútra azt mondja: „A bódhiszattva féli az eredeti cselekvést, számtalan élőlény féli a következményeket.” Ez azt jelenti, hogy a bódhiszattva ismeri a következmények komolyságát, és nem cselekszik gonosz dolgokat; és nem gondolkodik a rossz következmények okain. Ezen kívül a vegetáriánus étrend jobban képes tisztán tartani a testet és az elmét, és ez a tisztaság fontos alapja az önműveléshez.
A „könyörület” fontos útja a jobb emberré válásunk tanulásának. Könyörület nélküliség ellentmond a buddhista létnek. Könyörület- és részvét-teli szív az életünk minden szintjén megmutatja magát. Gondoljunk arra a nagyfokú fájdalomra, amit egy szögbelépés okoz. Így hogyan lehet szívünk megenni teremtmények húsát, amelyek a levágás, nyúzás, feldarabolás és főzés fájdalmát szenvedik el? Az élőlények fájdalma az asztalunkhoz vezető úton nem egy kitalált mese, hanem a gyötrelmes valóság.
Az élőlényeket megóvni a szenvedéstől, nem használva húsukat étvágyunk és ízlelőbimbóink kielégítésére, a kifejezése annak a könyörületnek amit megtehetünk. Azt választjuk, hogy nem ölünk jóságból és nem eszünk húst könyörületből.
Mélyen megérintett két történet könyörületről, amelyek mindörökre az emlékezetembe vésődtek. Az egyik a „Jegyzet az oltalmazó életről” c. könyvben van:
Mikor egy tudós, Chou Yu angolnát főzött, észrevette, hogy az egyikük meghajlítja a testét úgy, hogy bár a feje és a farka még mindig a forró vízben volt, de a teste íjként feszült a leves fölött. Nem is hullott vissza a vízbe, míg végleg meg nem halt. Chou Yu különösnek találta ezt és kivette az angolnát és felnyitotta. Tojások ezreit találta belül. Az angolna meghajlította a hasát, hogy megóvja az ivadékait. Zokogott a látványon, indulatosan felsóhajtott és megesküdött, hogy soha többet nem eszik angolnát.
A másik történet egy buddhista szútrából származik. A menny királya patthelyzetbe került egy démonnal vívott háborúban, s egyikük sem győzött. Amint a menny királya visszafelé vezette a seregét, egy út melletti fán meglátott egy aranyszárnyú madarat. „Ha a katonák és a harci szekerek elhaladnak erre, akkor a tojások biztosan ki fognak esni a fészekből és széttörnek”, gondolta magában. Így visszafordítatta ezer harci szekerét, és visszament azon az úton, ahonnan jött. Mikor a démon meglátta a menny királyát visszatérni, rettegésbe tört ki.
A szútra következtetése, hogy „ha az üdvözülés keresése közben könyörületes vagy, a mennyek ura látja azt”. Ez a történet azt mutatja, hogy bár a könyörületesség nem tűnik soknak első pillantásra, de valójában hatalmas ereje van. A buddhista szútrák gyakran említik a „könyörület” erejét, ebből tudjuk, hogy a könyörület tényleg hathatós erő. Ha egy buddhista meg akarja tanulni a könyörületesség eme erejét, úgy kell viselkednie, mint a történetbeli menny királyának, és késznek kell lennie ezer harciszekér útvonalának megváltoztatásra, nehogy egy tojásokkal teli fészek a földre essen.
A Surangama szútra azt mondja: „ha megesszük az élőlények húsát, megsemmisítjük a könyörületesség gyökerét”. Azaz, ha nem eszünk húst, akkor „ápoljuk és öntözzük a könyörületesség magjai”t és „ápoljuk a könyörületes szívet”.
A Buddha tanításokban köteteket írtak az okról és a következményekről, de az alapgondolat egyszerű. „A jó jóval jutalmaztatik, a gonosz gonosszal, és ennek a megtörténte csak idő kérdése.” Ebből a szempontból nézve, minden darab megevett húsért, ugyanannyi darab hússal és minden elvett életért ugyanannyi élettel fizetünk.
Másik indokom a vegetáriánus étkezésre a „test és az elme megtisztítása”. Ez talán logikus magyarázat nélküli oknak tűnhet. Egy amerikai vegetáriánus belgyógyász foglalta egyszer jól össze: „Jó, hogy nem kell a miatt aggódni, hogy az ételed milyen körülmények között halt meg.” Ez a megállapítás rámutat arra, hogy az állatok nem mindig egészségesek, és haláluk előtt mérgező anyagokat halmoznak fel. Mikor mi állati húst eszünk, betegséghordozó mikroorganizmusokat és mérgeket is magunkhoz veszünk.
Hivatkozva az Encyclopedia Britannica-ra, a testünk húgysavat és más mérgező anyagot tartalmaz, amely beépül a vérbe és a szövetekbe. Összehasonlítva a marhahús 65% tisztátalan nedvtartalmát, a mogyoró, bab és a hüvelyesek által biztosított fehérje határozottan tisztább, és tovább megőrzi frissességét, mint az. Az egyetlen gond manapság a zöldségekkel, a rovarirtóval való szennyezettség; de még így is sokkal tisztább, mint a hús. Aki rendszeresen tiszta ételt eszik, az tisztán tartja a testét és lelkét.
Egy másik kérdés, amit a vegetáriánusoktól kérdeznek: „Miért nem eszel mogyoróhagymát, metélőhagymát, hagymát és fokhagymát?” Ez megint a tisztasághoz nyúlik vissza. A Surangama szútra írja: „Minden élőlény keresi a ‘bölcsesség három formáját’, és ezért visszatartja magát az ‘öt csípős’ evésétől. Ezek a csípős ételek testi vágyakozást okoznak, amikor főzve, és haragot, amikor nyersen fogyasztják őket.” Továbbmegy: „Hiába képes valaki a tizenkét szútrát fejből elmondani, a tíz mennyország istenei megvetik őt, ha csípős ételeket eszik, mert erős szaga és tisztátalansága miatt távol fogják tartani magukat tőle.” Ez azt jelenti, hogy a csípős ételek gerjesztik a nemi vágyat, robbanékony természetet és rossz szagot okoznak. Ezek az ételek tisztátalanok, és bárki, akinek a teste és elméje tisztátalan, hogyan tisztíthatná meg magát a buddhizmus segítségével? Ezért mondja egy másik szútra ezt: „Aminek a vére és húsa visszautasíttatik az istenek által, és nem szolgál szentek táplálékul; minden mennyei távol tartja magát attól aki húst eszik; az ő lehelete mindig áporodott lesz… a hús nem jó dolog, nem tiszta, gonoszsággal jött létre és megromlott érdemben és bátorságban; elutasítja minden isten és szent!”
Amit én erősen hiszek, az az, hogy ha valaki, aki örömet akar lelni a buddhista útban, és ha a Buddha tudását és kegyelmét szeretné elérni, kezdje az étkezésnél. Van egy Dr.Walsh nevű brit vegetariánus támogató, aki egyszer azt mondta, hogy „Az emberi vérontás megszüntetését az asztalnál kell elkezdeni”. Egy bankett ezer életet vesz el, egy személy felruházása bőrt és szőrmét, és a hernyók által szőtt selymet igényel; a cipők alligátorbőrből készülnek; a bujaság és luxus a szélsőségekig folyik. Az itteni hosszú távú béke és felvirágzás lehetősége, valóban aggodalomra ad okot.
Híres emberek idézetei a vegetarianizmusról
„A húsevés provokálatlan gyilkosság.” – Benjamin Franklin
„Ez félelmetes! Nemcsak az állatok fájdalmáról és haláláról van szó, hanem arról is, hogy az ember elfojtja magában a legmagasabb lelki befogadóképességet, és saját – önmaga iránti együttérzésből, könyörületből fakadó – érzéseinek figyelmen kívül hagyása által kegyetlenné válik.” – George Bernard Shaw
„Az Írások arra köteleznek bennünket, hogy ne vegyük el mások életét. Nem szabad abban a tévhitben élnünk, hogy szívességet teszünk az állatoknak azzal, hogy nem esszük meg őket. Épp úgy ahogy az embernek, nekik is joguk van az élethez.” – Isaac Bashevis Singer
„A „Ne ölj!” parancs nem csak egy saját fajunkbéli meggyilkolására vonatkozik, hanem minden élőlényre. Hiszem, hogy ez a parancsolat már jóval kinyilatkoztatása előtt bevésettetett az emberi szívbe!” – Lev Tolsztoj
„Hogyan tudnak megenni valamit, aminek szemei vannak?” – Will Kieth Kellogg
„Ha a vágóhidaknak üvegfala volna, mindenki vegetáriánus lenne”
– Paul McCartney
„Semmi sem lesz kedvezőbb hatással az emberiség egészségére és túlélési esélyeire, mint a vegetáriánus étkezésre való áttérés.” – Albert Einstein
Vegetarianizmus az avesztán vallásban és a zoroasztrianizmusban
A régi, Kr.e. 6. század előtti Irán vallását nevezzük avesztánnak a szent könyvei, az Aveszta után. Az eredeti szent könyvek, a 21 naszk közül csak két és fél maradt ránk, ezek is részben Zarathusztra (meg mások) átdolgozásában. Az Aveszta és a Védák szoros kapcsolata kétségtelen, az avesztán nyelv és a szanszkrit nagyon közeli rokonok; de éppen a sok átdolgozás miatt nagyon nehéz megállapítani, hogy voltaképpen mi történt. A 19. században azt az elméletet fogalmazták meg, hogy a Védák vallása valahol Belső-Ázsiában alakult ki, és Airjanából, a régi Iránból került Indiába, az Indus völgyébe. Az újabb kutatók azt gondolják, India területét hagyta el egy csoport, amely aztán később Iránban telepedett le. Biztos csak annyi, hogy a történelem egy pontján szakadás következett be, és a barátokból ellenségek lettek. Ezért szerepelnek a Védák félistenei az Aveszta démonjai között; ezért lettek Iránban félistenek az indiai aszurákból. Egyébként a két szentírás több esetben is ugyanazokat a papi családokat nevezi meg (pl. Zarathusztra az Atharvan papi családból származott). A vallás gyakorlatában sem volt sok különbség. Indiában és Iránban egyaránt nagy, közös áldozatokat végeztek, nem hagyták kialudni a szent tüzet, tisztelték a folyókat, rendszeresen felkeresték a szent helyeket; legfeljebb India több szálból font upavitája, a szent zsinór helyett találunk Iránban több szálból font koszti övet.
Természetes, hogy az avesztán vallás és Zarathusztra Kr.e. 6. századi reformja, a jobb elnevezés híján zoroasztrianizmusnak nevezett vallás központjában is a tisztaságra való törekvés állt: tisztaság a cselekvésben, a beszédben és a gondolkodásban. A tisztaság egyik alappillére, hogy a testet nem szennyezzük be leölt állatokból származó ételekkel. Az Aveszta egyik könyve, a Vendidad szerint a halott test nagyon tisztátalan, már az is nagy bűn, ha megérintik, vagy a közelében tartózkodnak. Egy éven át parlagon kell hagyni a földet, ahol halott testet találtak; a vizet még a halott test közelsége is beszennyezi.
„Ha egy ember leölt állatot evett, onthat könnyeket, lehet sárga a fájdalomtól, sok évszázadon át tisztátalan marad.” (Vendidad 7)
„Ha megeszitek a kenyeret és a sült húst, gondoljatok arra, hogy a dévek (démonok) éppen úgy a hatalmukba fognak keríteni titeket, mint ti azokat az ételeket.” (Vendidad 7)
„Bűnt követ el, aki akár egy kutyának friss állati zsírt ad.” (Vendidad 13)
„Súlyos bűn, ha egy állatot megütnek vagy megölnek, ha nem itatják meg időben, nem gondozzák, kiherélik, nem védik meg a farkasoktól, a hidegtől és a melegtől… ha nem tartják tisztán a földet, terméketlenné teszik, nem tisztelik, beszennyezik a vizeket… kivágják a gyümölcsfákat vagy egyéb fákat, ha éretlenül szedik le a gyümölcsöt.” (Jaszt 18)
Az aranykor azért ért véget, mert a legendás király, Jima megengedte az embereknek, hogy megegyék a tehén húsát.
Az Aveszta és a Védák egyaránt azt javasolják, hogy húsételeket csak a harcosok fogyasszanak, bizonyos megszorításokkal: csak azoknak az állatoknak a húsát ehetik meg, akiket maguk ejtettek el, és a legtöbb állatra egész évben érvényben volt a vadászati tilalom. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a harcosok elfogyaszthatták az őz vagy antilop és a vaddisznó húsát; ez volt az engedmény, hogy jó fizikai kondícióban legyenek. Erre pedig nagy szükség volt, mert a párviadalok sorozatából álló régi háborúk kimenetelét sok esetben a testi erőfölény döntötte el.
A katonaság azonban a nép csekély hányadát alkotta. Az avesztán nép fő táplálékai a gabonafélék voltak, mégpedig búza, árpa, rozs, zab, tönkölybúza és hasonlók; a száraz és hideg iráni fennsíkon a rizs nem terem meg. Nagyon korán megtanulták, hogyan lehet a gabonából lisztet őrölni, kenyeret, lepényt, kását és sok más ételt készíteni. Szerencsére nem ismerték a finomítási eljárásokat, így aztán a gabonafélék az elkészítés során nagyon keveset veszítettek tápértékükből. Kenyér alatt többnyire élesztő nélküli lepényt értettek, amelynek egyik fajtáját nem sütötték, csak a napon szárították. Az étel ízét jelentősen befolyásolta, hogy frissen és kövek között őrölt lisztet használtak. Az élesztő nélkül készült kenyér fogyasztása automatikusan visszaszorítja az alkoholizmust, mivel nem okoz erjedést, nem szoktatja rá a szervezetet arra, hogy igényelje az alkoholt.
Fehérjeszükségletüket tejjel, tejtermékekkel és hüvelyesekkel fedezték. A tejet közvetlenül meg lehetett inni, mivel a teheneket természetes módon, a nekik megfelelő környezetben tartották, és hagyták legelni. Friss vajat csak módjával, ghít egész évben fogyasztottak. A tejből főleg túrót és aludttejet készítettek, a savót vese- és májbajok, valamint keringési zavarok esetén gyógyszernek tekintették. A házi sajt nem olyan nehéz étel, mint a manapság az üzletekben kapható fajták, de még ezt is főzték vagy sütötték, nyáron pedig lehetőleg elkerülték.
A hüvelyeseket nyersen megdarálták, vagy több napos áztatással csíráztatták.
A gabonafélékből és hüvelyesekből álló ételeket az alaptermészetnek megfelelően egészítették ki zöldségekkel, illetve gyümölcsökkel. Három alaptermészetet különböztettek meg, amelyeket materielnek, spirituelnek és intellektuelnek fordítanak; de könnyen felismerhetjük az Ájurvéda alkat szerinti beosztását: vata, pitta, kapha. Elég sok növényt használtak a konyhában, amelyeket ma gyomoknak, vagy a legjobb esetben gyógytea alapanyagnak tekintünk; sokat már nem is tudunk azonosítani. Az Iszlám elűzte Iránból a zorosztrianizmus utolsó követőit, akik Indiában találtak menedéket. Utódaik, a parszik ugyanazt eszik, mint a szmárták vagy a vaisnavák. Govinda
Berki Renáta és Varga István